Azért sem írok semmit sem JA-ról, sem a költészet napjáról! Az előbbit megidézni szerintem ugyanilyen alkalmas az év további 365 napja, az utóbbi pedig éveken keresztül hiába számított fontos eseménynek az életemben, mostanában inkább ahhoz hasonló a véleményem, mint a Költészet napi kiáltvány megfogalmazóinak. Maradjunk hát ennyiben.

*

Megkaptam Alföldy Jenő Új Könyvpiac-béli recenzióját Pécsi Györgyitől. Bár olyan jó lenne ez a regény, ez a könyv, mint ahogy kritikusom állítja! Lásd: A műgonddal okadatolt semmi.

*

Ritka-vendég barátok látogatása. Péter azért jött, hogy egy különleges szőlőfajt néhány tövét elültesse a kertünkben: nála kevés napot kap, nem érik be rendesen, nálunk hátha. Aztán elég hosszan beszélgettünk, szokás szerint előadta az ukrán tanügy összes rákfenéjét, beleértve az iskola-építkezés ügyében szerzett újabb tapasztalatait.

Annak talán négy-öt éve is megvan, hogy Vereczkey Béla utoljára nálunk járt. 92-től kezdődően öt-hat éven át napi kapcsolatban álltunk, ezt nemcsak a közösen alapított vállalat keretében működő Galéria Kiadó ügyei kívánták így, hanem a hivatalosan szervezett és a baráti programok is, sok közös Mo-i utazás abból az időből, amikor Éva még nem tudott a gyerekektől elszabadulni. Béla mindig mindenben remek, megbíztható partner volt. Aztán a régi Galéria Kisvállalat megszűnésével kapcsolatunk is lazábbá vált, bár még évekig voltak közös dolgaink. Most már hosszú évek óta jogi téren működik, ügyvédi irodája van, cégek jogi képviseletét látják el, projekteket menedzselnek stb. Hosszú kihagyás után most egyszerre szükségét érezte, hogy elbeszélgessen velünk.

A két találkozásból leszűrhető azonos következtetés: akik alaposan benne élnek az "ukrán élet" sűrűjében, akik átlátják a vállalkozói és hivatali szféra működését, akik tisztában vannak az országban uralkodó pénzügyi és jogi folyamatokkal, azok továbbra sem sok reményt fűznek Ukrajna felvirágzásához. "Kívülről" hiába fest úgy, mintha 8-10 siralmas év után azért valami felívelés mégis elkezdőtt volna pár esztendeje, ám "belülről" rosszabbnak látszik a helyzet. Egy-két emberöltőn belül nem lesz itt rendes civilizált élet, állítják: a társadalom oly mélyen demoralizált és annyira szétziláltak a viszonyok, hogy rövid távon semmi jóra nem számíthatunk. Azt már én teszem hozzá, hogy ennek fő oka nem is annyira a pillanatnyi helyzet kuszasága és morális szintje, hanem annak a politikai osztálynak a hiánya, amelynek egyszerre állna erejében és érdekében, hogy más vágányra terelje az országot.

*

Lassan tisztázódnak a Könyvfesztivál idejére szerveződő programjaink helyszínei és időpontja. 20-a: Veszprém; 22-e: Bp, PIM, 15 óra; 23: Bp, Kongresszusi, 15 óra.

Ezzel is kapcsolatban Schmidt Klára telefonhívása Münchenből: szokás szerint a Kubon & Sagner cég vásárolna a könyveinkből. Mióta nem vagyunk könyvkiadó és könyvterjesztéssel sem foglalkozunk, nem igazán tudunk a kedvükben járni.

*

Az MTI elküldte a 2005-ös Ki Kicsodá-ba szánt szócikkemet. Két adat is javításra szorul a két évvel ezelőtti szerzői redakció óta: már nem vagyok sem a Magyar Írószövetség tagja, sem az UngBereg Alapítvány elnöke. Ellenben van két új könyvem. Azt hiszem, ez pozitív mérleg.

*

Csönge 85 %-ra teljesítette Nyíregyházán a középfokú Euro Nyelvvizsgáját angolból! Ez plusz pontokat jelen az egyetemi bejutásnál, és érvényessé válik a jelentkezése azokra a karokra is, ahol ez alapkövetelménynek számít. No lám, a kis okos!