"...a kötetnek épp az a tanulsága, hogy kisebbségi létben élni olyan, mint a puskalövés hatása, már rég vérzik az ember, mire a puska hangja elér hozzá" - Megjelent Kerekes Tamás recenziója a Peresztrojkácskáról, itt olvasható.

*

Dolgoztam egy kicsit régebbi naplóimmal. Az 1997-es, 1998-as és 1999-es archívum után elkezdtem a 2000-est, tegnap és tegnapelőtt ezekkel lettem kész: 2000/január és 2000/február. Magam számára is tanulságos munka. A dolog érdekessége, hogy ezekben az években még nem blogot, nem azonnali közzétételre szánt webnaplót írtam, hanem amolyan hagyományos "írónaplót", amit ugyan végső soron a nyilvánosságnak szántam, de nem a közvetlen publikálás szándékával készítettem. Így aztán, amikor lehetőség adódott a megjelentetésre, akkor az elkészült jegyzetekből válogattam, sokat kihagytam vagy megkurtítottam, de bele is tettem eredetileg nem oda szánt anyagokat, pl. aforizmákat. Olykor kis előszót is kanyarítottam elébük. (Ilyen szűrt-szerkesztett anyagok jelentek meg a Tisztásban, a Beszélőben, a Gömörországban és a Véletlen Balettban is.) Akkor a "műgond" mellett még bizonyos óvatosság, öncenzúra is munkált bennem: sok jegyzetet, levélrészletet azért szűrtem ki az anyagból, mert tartottam a konfliktusoktól, sértődésektől. Az eltelt évek múltán és a webnaplóval gyakorolt "provokatív őszinteség" után azonban ez a visszafogottság már nem munkál bennem, így most helyreállítom, rekonstruálom az eredeti naplókat, olykor voltaképp újraszerkesztem őket, merítve az akkor írt leveleimből is, és feldolgozva, olvashatóvá téve sok akkori magánfeljegyzést. Mondom, a magam számára is tanulságos munka, kiderült például, hogy már 2000-ben nagyon pontosan megfogalmaztam mind a Forrásosok tevékenységével, mind NZM irodalmi szemléletével szembeni fenntartásaimat, de akkor ezeket még csak magánlevélben rögzítettem, nyílvánosan publikált naplóimból kihagytam, mert nem akartam tovább rontani amúgy sem felhőtlen viszonyomat az írótársakkal. Ekkoriban írt tanulmányaimban is még eléggé óvatosan fogalmaztam, általában nevek említése nélkül. Inkább a jelenségekre és nem a szerzőkre összpontosítottam. De ez is épp elég nagy bűn volt. Aztán 2002-ben már úgy láttam, "nincs vesztenivalóm", a barátaimnak tartott pályatársak végképp szembefordultak velem, nem tudják megbocsájtani nekem, hogy "elhagytam az aklot", vagyis hogy kigyógyultam a közszolgálati irodalomból, így felhagytam az óvatoskodással és megírtam két fontosnak gondolt esszé-kritikámat: Újraközlő irodalom (NZM-ről, VFL-ről) és Valóságpróza és látszatvalóság (HS-ről, PJ-ről, NZM-ről). Ezzel örökre el is ástam magamat náluk. No de 2000-ben, akkori megfogalmazásaim tanúsága szerint még sokkal szelídebb voltam, biztam abban, hogy szót érthetünk. Utólag visszagondolva: elég naiv voltam.

*

Konkretizálódni látszik veszprémi utazásunk: ápr. 20-án este az MTA Veszprémi Bizottságának az épületében kerül sor az irodalmi estre. Innen másnap egyenesen Bp-re megyünk majd, a Könyvfesztiválra. Mindent majd konkrétabban is megírok jó előre.

*

Évának egy novelláját Boldizsár Ildikó beválogatta a Körkép 2005 c. gyűjteménybe (Magvető), már korrektúrát is küldtek. Két másik válogatásba is kértek tőle anyagot, ha egyáltalán lesz belőlük valami.

*

Beszédes István jópofa felhívása prózai "flottaversenyre": adott mondatkezdések- és zárások felhasználásával kell szöveget írni és küldeni. Arról is írt, hogy a legutóbbi sorozat anyagai, amelyben mindketten rész vettünk Évával, szerbül is meg fognak jelenni könyv alakban (magyarul már 2003-ban megjelent). Ez jó hír akkor is, ha a honor csak egy-egy tiszteletpéldány lesz.