Hát kiszenvedett. Itt a ki- nagyon pontos igekötő, mert ez a szenvedés nagyon is kifelé zajlott, ki az erőtlen testből, ki az ablakon, ki a Vatikánból. Voltaképp bele a képünkbe. Nem lehetett elbújni előle: ez ment minden csatornán, minden hullámhosszon, és ezzel volt/van tele minden lehetséges újság. "Mély megdöbbenéssel vette tudomásul" - olvasom egyikükben. Ugyan min lehetett itt már megdöbbenni? Megdöbbentő az, ha egy húszévest elüt az autó. Jó, esetleg még az is, ha egy negyvenévest elvisz az infarktus. De ha az évtizede megrendült egészségű és folyamatosan leépülő beteget több napi agónia után utoléri a már megváltásnak számító halál, az nem megdöbbentő, hanem ez az élet rendje. Aki azt mondja, megdöbbent: hazug és elszánt. (Ha pedig mégis kell egy blikfangos jelző, akkor a megfelelő ez: megrendítő.)

Itt még eredetileg folytattam a jegyzetet, kifejtettem, mit gondolok a pápáról, a Vatikánról, az egyházról. Éva azt mondta, ne ragozzam a dolgot. Az is sok, amit eddig írtam. Végül is mi közöm hozzá. Igaza van. Így hát inkább belinkelem ide Tóta W. Árpád nekrológját: Game over, JP2. Az ő "szentségtelenségeit" amúgy sem tudnám felülmúlni.

*

Ma egész nap szabad pacsitavci. Ez utóbbi fogalmat kisiskolás koromban találtam ki. Bántott, hogy Mo-n ez a nap munkaszűnnap volt, nekem ellenben iskolába kellett mennem. Ezért egy reggel, amikor anyám április negyedikén ébresztett, bejelentettem, hogy nem megyek iskolába, mert: 1) fáj a fejem; 2) nincs kedvem; 3) és különben is, ma egész nap szabad pacsitavci. Arra a kérdésre, hogy mi az a pacsitavci, azóta sem tudtam jobb definíciót adni, mint 7-8 évesen. Pacsitavci az, amit április negyedékén egész nap szabad.

Úgyhogy számomra teljesen értelmetlen a vita: felszabadulás vagy megszállás. Ugyan kérem, ezek nem alternatívák. Április 4-e se nem ez, se nem az, hanem az a nap, amikor szabad pacsitavci. Még ám 24 órán keresztül.

*

A minap újra, ebben az új rendszerben is elérhetővé tettem több mint 300 aforizmámat: C-dul.

*

Tegnap Kati látogatása. Hozott ajándékba egy nagyon szép fotóalbumot: Ungvárról. Azt hiszem, városunkról még soha nem készült ilyen mutatós, részletes, és alapjában véve eléggé ízléses könyv. A több száz fénykép egy része kifejezetten művészi értékű (nem csoda, Popov Ljosa készítette őket), más részük profi épület-, utca-, város- és tájfotó, és a nyomdai kivitelre sem lehet panasz. Néhány szép fotót beszkennelek, talán a légifelvételek közül: ilyenből eddig nem sokat láttam. Eléggé lekicsinyítem és "lebutítom" a képeket, így talán nem követek el túl nagy jogsértést. Az egyikből egy részletet szinte kicsinyítés nélkül is idetűzök: a házunk látható rajta - madártávlatból.