Harmadik napja akadozik az internetünk. Már péntek délután le-leállt, tegnap pedig több volt a kiesés, mint a használható kapcsolat. Ma reggel sem lehetett csatlakozni, így nem tudom, ezt a naplót fel tudom-e tenni egyáltalán. A szolgáltatóval talán tucatszor is beszéltem, egyszer sem adott kielégítő választ arra, hogy mi a gond és mikor fog elhárulni. Mindig türelemre intett, aztán egy-két órára helyre is állt a kommunikáció, délután elvégezhettem a frissítéseket. Azóta viszont "se kép, se hang."

*

Tegnap délelőtt P. látogatása. Úgy kéthavonta mindig talál valami aktuális okot arra, hogy felkeressen. Konkrét mondandóval vagy kérdéssel, netán ajánlattal jön, de aztán a beszélgetés mindig arra fut ki, hogy hosszan elmeséli, milyen gondjai, problémái voltak-vannak, milyen bürokratikus nehézségekkel kell megküzdenie vezetői munkája során. Most egy befejezetlen építkezés évtizedes kálváriájának újabb stációit írta le; bevallom, elég hamar elvesztettem a szálat: ki mikor mit és mennyit ígért és mit nem tartott be.

Este Ildikóéknál. Igen kellemes órákat töltöttünk együtt. Ahogy Andrassew Iván írná a naplójában, nagyokat és finomakat ettünk-ittunk, és jót beszélgettünk. Érdekes, hogy Bécivel például sok mindenben eléggé különbözőek a vonzódásaink, de ez soha nem okozott számunkra problémát, és az aktuális politikai események lényegét illetően ugyanazokat az ellentmondásokat, problémákat, szemfényvesztéseket látjuk, s ha a súlyúkat, okukat, érzelmi hátterüket másképpen is ítéljük meg, a végkövetkeztetéseink eléggé hasonlóak. Talán mert a dolgok lényegét kutató igazságérzetünk erősebb, mint bármiféle előítéletünk vagy elkötelezettségünk. A hitványság, álság, nívótlanság egyformán negatívum a szemünkben, bármelyik magyarországi, ukrajnai vagy kárpátaljai érdekcsoporthoz kötődjön is, az érték és a teljesítmény pedig egyformán elismerést, tiszteletet követel tőlünk, pártoktól, szövetségektől és személyektől függetlenül.
Eljövetelünk előtt irodalmi "alakításaimról" meséltem, sok olyan titkot is kifecsegve, amelyekről azt mondtam: ezek a dolgok akkor is élvezetesek, ha a titkok felfedezetlenek maradnak, de igazán akkor teljesül be a játék, ha valaki megfejti az általam elrejtett utalásokat és bár nehézségek árán, de "leleplezi" azt, aminek a lelepleződését én magam készítettem elő. Valahogy úgy, ha nem is annyire bonyolult algoritmus alapján, ahogy az Élted volt regénye hőse fejti meg a maga enigmáját. Az ilyen lelepleződéseknek aztán van egy nagyon érdekes hozadéka: sokan elkezdenek ott is rejtvényt keresni és titkot szimatolni, ahol pedig nincsen semmi elrejtve.
Arról nem beszéltem, de most az is eszembe jut, vajon a Szembesülésnek lesz-e olyan olvasója vagy kritikusa, aki veszi a fáradságot ahhoz, hogy ne csupán a legnyilvánvalóbb megfeleléseket fedje fel, hanem az utalások és hivatkozások teljes szövevényét feltárja. És vajon nem lenne-e a magam számára is izgalmas munka egyszer úgy végigmenni a szövegen, hogy egy újabb sorozat jegyzetben minden megfejtést megadjak, minden utalást és célzást kibontsak? Ahogy magával a regénnyel, 15 év alatt talán ezzel is végeznék.

*

Ezt a remek cikket csak most találtam, másodlagos forrásban. Megkerestem az eredetijét, csaknem egy évvel ezelőtt jelent meg. Jaj, mennyire telibe talál! Egy romániai magyar konferencia univerzális forgatókönyve Néhány lehetséges kiigazítás és bővítés: Kárpátalján az elhúzódó protokoll-ebéd miatt a délutáni program nem fél, hanem egy vagy másfél órát csúszik; a tanácskozás után és a vacsora előtt kötelezően sor kerül a kultúrprogramra: tánc, ének, szavalat, súlyosabb esetekben helyi költők megzenésített versei; a konferencia lebonyolítását nem egy, hanem legalább 2-3 szervezet elszámolja ugyanennyi alapítvány felé, külön-külön; az eseményről feltétlenül hírt ad a helyi sajtó: egyszer mint várható eseményt írják meg, ekkor még az előadók felsorolásában (ugyanúgy, ahogy a kinyomtatott meghívó-programban) azok is szerepelnek, akiket a szervezők elfelejtettek felkérni a résztvételre, másodszor az esemény után jelenik meg olyan cikk, amelynek címe kötelezően az egyik előadó valamelyik mondatából vett idézet. És így tovább.

*

Szabó Palócz Attila elébe jött a megkeresésemnek. Most, hogy lezárult az Egy mondat a... interakció egy fontos fázisa, lassan el akartam indítani a következőt: az idegen nyelvű mondatokat interpretáló fordítók révén utat, csatornát találni a mondatok szerzői felé - már ahol ez lehetséges, és ahol a szándék a közvetítőben is megfogalmazódik. Szép és okos, az interakció "filozófiáját" is érintő levelet akartam írni a napokban (ezt meg is fogom tenni), aminek elébe vágva SzPA arra kért leveleben, küldjem el neki a teljes Tejmozit + a naplómat + a lefordított mondatokat, és ezt hazalátogatva eljuttatná montenegrói "társszerzőnknek"; ehhez persze előbb le kell fordíttatni az ő nyelvére. Nos, pontosan ilyen utóéletet szántam legszebb álmaimban a Tejmozinak.

*

Hogy a tavasz se múljon el csonttörés nélkül: apu elesett, ezúttal a jobb válla tört; egy hónapig újra gipszben.