Bizonyos okból tegnap Évával a vinyigret nevű, számunkra az orosz konyhából ismert salátát emlegettük (nyilvánvalóan a francia vinaigrette-mártásról kapta a nevét, amellyel le van öntve a kockákra vágott sok cékla és kevesebb más zöldségféle). Nemigen lehet elképzelni szabványos orosz ebédet vagy vacsorát enélkül (Leginkább kötelező előételként szerepel: a savanyúságot, salátaféleséget errefelé nem a főételhez fogyasztják, hanem a leves előtt.)

Én nem átallottam előhozakodni azzal a megfigyelésemmel, hogy ennek a nagyszerű ételnek egy igen gusztustalan előfordulási formáját is ismerem. Mivel éttermeinkben az okádásig lerészegedni eléggé általános szokásnak számít, ezért a vendéglők közelében, egy-egy sarok mögött vagy kapualjban bizony gyakran látni árulkodó nyomait a túl sok vodka kíséretében az elfogyasztott, majd visszadaott vigyigretnek - és ennek a másodlagos formának a színét minden esetben a domináns jellegű cékla adja meg, amely kíméletlenül megfest mindent, amivel közös emésztésre szánták.

Ezt a nagyon gusztustalan látványt 14 évvel ezelőtt versben is megörökítettem:

a híd tövében egyre több a bűz
szerencsét itt kínál a lottós bódé
s amíg a rendőr céklaszínt okád
az államrend a sorban haladóké

(>>a teljes vershez)

Az ungvári gyalogjáró hídnak a Színház térrel ellenkező túloldala az én emlékezembe valóban úgy ivódott bele, mint egy olyan hely, ahonnan az "ékes latrinának" köszönhetően soha el nem fogyott a vécébűz, s ahol mindig tele volt köpködve-szemetelve a burkolat (pl. itt ücsörögtek a magárusok, így az egy négyzetméterre eső szotyolafogyasztás is itt volt a legmagasabb).

A helyszín az elmúlt közel másfél évtized alatt alaposan megváltozott. Én ugyan vagy három-négy éve nem jártam arra (csak gyalog közelíthető meg), de utoljára már én is sokkal szebbnek-tisztábbnak láttam, s hogy most milyen, arról meg kifaggattam a család nőszekcióját. Csöngét arra is megkértem, készítsen a helyszínen pár fotót; ezek csak délutánra lesznek meg, akkor majd betűzöm ide.

[végül is nem ide tűztem be, hanem külön napló-oldalt készítettem: LÁSD.]

*

Az MTA Kisebbségkutató Intézete a hírek között említette januárban (és én most bukkantam rá) 2003-as Vízumköteles irodalom? c. internetes konferenciánkat, ha jól értem, abból az alkalomból, hogy az előadások szövege bekerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába (lásd).

Ennél sokkal frisebb hír az Erikanet honlapján, amely nemrégiben indult, mint "egységes regionális információs közművelődési adatbázis". Tegnapi dátummal a következő tudósítás jelent meg:

'Engedjétek hozzám a mondatokat'
- multikulturális interakció

A kárpátaljai Ungváron élő író, Balla D. Károly éppen egy évvel ezelőtt indította el poliglott interakcióját Egy mondat a… címmel.

Ennek lényege: idegen nyelvekben-kultúrákban otthonos kollégáit megkérte, hogy egy eddig magyarul még meg nem jelent külföldi kortárs prózaműből fordítsanak le számára egyetlen fontosnak tartott mondatot azzal a céllal, hogy ő készülő saját prózaművébe beépíthesse őket. Ahogy a projektum elméleti alapvetésében írta: „Úgy képzelem, hogy a jó mondat egy DNS-molekulához hasonlatos: magában hordja a szervezet egészét meghatározó kódot. Ha táptalajra tudnánk helyezni, miután kiemeltük anyaszövegéből, az eredetivel azonos textus sarjadna belőle. Ha pedig értő kezek idegen szövegbe emelik, a jó mondat egyrészt szervesül új környezetével, másrészt kommunikációs folyosót nyit önnön eredetéhez. Több mondatból több hajtás fakad, megannyi büszke dimenzió, rejtett vágya és konok akarása annak, hogy együtt kimérjék a lét intertextuális terét.”
A 18 nyelvből 30 műfordító-játékostárs által tolmácsolt mondatokat az ötletgazda saját írói honlapján tette közzé, később ugyanitt jelentette meg részeredményeit öt műhelyszöveg formájában. Ezek a még nem végleges novellarészletek 43 idegen nyelvű szerző összesen 53 beérkezett szövegrészletét „építették magukba”. Valamennyit sikerült megtartani az utómunkák során is. A véglegesnek tekintett, szinte kisregény terjedelmű prózamű publikálására a Románia Magyar Szó c. bukaresti napilap vállalkozott, ennek Színkép c. mellékletében januártól kezdődően előbb a projektum menetét, a szerző munkanaplóját, egy vele készült interjút és szakmai véleményeket összegző bevezetők jelentek meg Cseke Gábor szerkesztésében, majd a lap februártól sorozatban közölni kezdte Balla D. Károly Tejmozi c. elbeszélését. Ezzel párhuzamosan az egyes részletek az említett honlapon is megjelennek, az interneten böngészők ezen a címen követhetik nyomon az interakciót: http://hhrf.org/ungbereg/pans/1mondat/

Forrás: Pánsíp

Az eredeti híranyagot LÁSD ITT