Orgialiszt, azaz oргиалист (orosz) (magyarosan inkább orgialista lenne, de a szláv szó honosodott meg a művészettörténetben) = az Oszip Dümov által kidolgozott és alkalmazott orgializmus nevű 20. századi orosz művészeti irányzat híve, követője.

Az ~ egyfajta szentségnek tekinti a nemi aktust és leírását tobzódó képekben valósítja meg. Az irodalom és a társművészetek területén működő orgialisztok egy-egy szexuális orgia (legtöbbször homoszexuális gruppenszex, amelyet ők maguk gyakran bak-análiának neveztek; lásd képünket) mind elvontabb megörökítését, bemutatását tűzik ki célul, eközben önálló szimbólumrendszert dolgoznak ki és alkalmaznak, felhasználva a vallási miszticizmus és a folklór jelképeit is.


Maga az orgializmus (оргиализм) lényegét tekintve a szexuális orgiák leírása misztikus-szimbolikus nyelvezeten. Egyfajta anti-pornográfia ez, amely a nemi aktusokat misztériumjátéknak tekinti és tobzódó költői képekben jelenít meg minden mozzanatot. A naturalizmussal szembeforduló irányzat követőkre talált mind az irodalom, mind a festészet, mind a színházművészet és a balett területén. Ahogy sok minden egyébnek, ennek a művészeti áramlatnak a kibontakozását is az 1917-es forradalom akadályozta meg, a proletkult és a szocreál térhódításával lassan feledésbe merült, jeles alkotóival és alkotásaikkal egyetemben. Csupán az orgiákat megéneklő művek féltucat jegyzéke, azaz néhány ún. orgia-lista maradt fenn az utókor számára.