|
 |
| Üzenetek: |
 |
| |
|
|
| 
| |
A
költészet napjára, 2006.
 (egy
kevéssé ismert fotó)
----------------------------------------
József Attila: Eszmélet
1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
2
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.
3
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
4
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
5
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.
6
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
7
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
8
Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
9
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!
10
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.
12
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
1933-1934 tele
|
Április
11. - 2006.
----------------------------------------
A
költészet bevezetés a halálba. A vers a halálhörgés főpróbája.
Legalábbis
mi magyarok hajlamosak vagyunk így értelmezni. Balassi
Esztergom ostrománál. A tüdejét kiköpő Csokonai. Petőfi
a kukoricásban, szívében dzsidával. Az önvérétől pusztuló
Ady. A tömegsírba lőtt Radnóti.
És
persze a számkivetett, szerelemre éhező, idegbeteg öngyilkos:
József Attila.
Hát
igen. Ilyen sorsok ismeretében nehéz a magyar költészet
napján azt állítani, hogy tillárom, haj!
Pedig…
 Kamaszkoromban
évente végigolvastam a József Attila Összest. Három-négy
egyetemi szemeszterem alatt egyetlen versét, az Eszméletet
elemeztem, szóképeit próbáltam rendszerbe foglalni. Eközben
rá kellett döbbennem, hogy a magyar stilisztika tudományának
az apparátusa evoluciós lemaradásban van József Attila
verseihez képest. Mintha a szorzótáblával igyekeznénk
megmagyarázni a maghasadást.
A
diplomamunkában meg akartam fordítani a dolgot: nem a
stilisztika eszköztárát alkalmaztam az Eszméletre, hanem
JA költészetéből akartam levezetni a metaforák osztályozásának,
elemzésének új módszertanát.
Nem
sokkal a finis előtt aztán felhagytam a tudománnyal. De
addigra a titkot már megfejtettem. Megfejtettem – és azonnal
el is felejtettem, hogy további életemen úgy kísérjen
és kísértsen végig, mint egy beteljesült, de beteljesültségében
lezáratlan szerelem. Mint a halál katarzisa.
Mert
a költészet: bevezetés a halálba.
De
azért tillárom, haj!
|
|
Orbán felülemelkedik...
Orbán írja levelében Dávid Iboláynak: "A választások első fordulója után egyértelművé vált, hogy az MSZP és az SZDSZ nem képes a mandátumok többségét megszerezni." Ezt hogy tetszett kiszámolni? Hej, bizony baj van a számokkal! Én azt sem értem, hogy az a 3,2 millió ember, aki a Fidesz programját írta, miért nem ment el vasárnap őrájuk szavazni. Orbán mondja a Várban: "Mi készen állunk a megállapodásra, felülemelkedve régi sérelmeiken, ellentéteiken". Ez szép! Nem tudom, elírás-e ( innen vettem), de ha nem, akkor csiklandós abba belegondolni, hogy a Fidesz milyen nagyvonalúan felülemelkedik az MDF sérelmein. Magyarul a fenti mondat annyit tesz: "Igaz, hogy levertük a veséteket, de most már ezt megbocsájtjuk nektek."
|
|
Gerincre, Ibolya?
Dávid nélkül Orbán félkarú Góliát (avagy
a bajai halászlé)
Kevés dolgot rühellek
jobban, mint amikor a felhevült tömeg egy pártvezér
nevét vagy a szájáról felkapott szólamot skandálja.
Így aztán a választás éjszakáján azonos mértékben
viszolyoghattam mind az MSZP, mind a Fidesz elnökének
beszédét kísérő felhajtástól. Gyurcsány rekedtre ordított
örömittassága egy cseppet sem volt szimpatikusabb,
mint Orbán szívóskodása, számzsonglőrködése, hamis
illúziókeltése. Az összeverődött szimpatizánsokból
álló tömeg üvöltözését pedig, sajnálom, nem tudom
demokratikus vívmánynak tekinteni.
Annak, hogy ha hajszálnyival is, de az első fordulóban
a baloldalnak sikerült maga alá küzdenie a jobbot,
persze, örülök. Mint ahogy annak is (sőt, ennek
jobban!), hogy a jelenleg két legnormálisabbnak
tűnő párt, az SZDSZ és az MDF is bejutott a Parlamentbe.
És persze igen kívánatosnak tartanám, ha Orbán Viktor
semmilyen módon nem tudna hatalomra kerülni. Annál
nagyobb elégedettséget fogok érezni, minél nagyobbat
bukik. Ennek azonban sajna az az ára, hogy az MSZP-nek
nagyot kell kaszálnia, az SZDSZ-nek pedig továbbra
is korlátozott lehetőségei lesznek tényleges elvei
érvényesítésére.
De ez még odább van.
Ami eddig kiderült, az nagyjából annyi, hogy a
jobboldalon nem látszik érvényesülni a mindig az
erősebb kutya baszik elmélete. Egyelőre legalábbis.
Dávid Ibolya vagy valóban nagyon következetes és
valóban fontosabb neki az erős konzervatív jobbközép
párt létrehozásának hosszabb távú, ám kétes kimenetelű
stratégiája, mint a ténylegesen megszerezhető hatalom,
vagy pedig egyszerűen még nem ígért neki elég menyasszonypénzt
a Fidesz.
Ígérnie pedig nagyot kell! Hiszen Dávid nélkül
Orbán félkarú Góliát. Hiszen sem a „Gerincre, Ibolya!”
fenyegetés nem jött be, sem a Fidesz lehetséges
királyáldozata: az MDF amazonja azt nyilatkozta,
még a miniszterelnöki szék fejében sem lép koalícióra
a Fidesszel. Ehhez képest gyönge licit, hogy az
egyéni választókerületekben is visszalépnének nyerésre
álló fideszeseket a harmadik helyen álló MDF-esek
(épp Dávid és Herényi) javára.
Mindeközben az MSZP és az SZDSZ már meg is állapodott
a visszaléptetésekről egy igen józan alku keretében,
így már megszerzett előnyüket az egyéni mandátumok
terén akár továbbiakkal tetézhetik, ami a vékony
listás vezetéssel együtt kényelmes kormánytöbbséghez
vezethet. A Fidesznek vagy sürgősen be kell vetnie
a titkos csodafegyvert, vagy meg kell barátkozna
a gondolattal, hogy újabb négy évet egy ezúttal
kényelmetlenebbnek ígérkező ellenzéki pozícióban
vészel át.
Ám egyrészt a Fidesz egyetlen potenciális csodafegyverét
Orbán Viktornak hívják, aki mára nemcsak hogy nem
titkos, hanem már el is pufogtatta a puskaporát
és nagyot szóló vaktöltényeit már egyre kevesebben
hiszik élesnek. Másrészt az Orbánék részéről világsérelemként
megélendő vereség és újabb ciklusnyi ellenzéki helyzet
jól prognosztizálhatóan a párt látványos gyöngüléséhez,
belső ellentéteinek kiéleződéséhez és akár széthullásához
is vezethetne.
Ha Dávid Ibolyának mindezt sikerül belefőznie a
bajai halászlébe, én azt, bizony, cuppogva fogom
beszürcsölni.
|
|
|
| |
|
|
