virtuális Pánsíp Szalon irodalmi
szöveghely és interakciós színtér
 Pánsíp Szalonegy virtuális születésnapi házavató buli

A határidő lejártáig ezeket a szonett-sorokat kaptam (fordított beérkezési sorrend):

Bágyoni Szabó István:

te Balla Dé, te ungi balladás
az égen más fut - régen nincs adás-
ban énekünk, csak

 

Tamás Csaba:

A képzeletnek játszi ihletője
Vezessen át a titkok erdején
Zsibong az utca, zászlaink lobognak
Kitárva íme gyönge szárnyaink
Szakadj te hű kebel, omolj te vér
Nyugalmat ád az élet majd talán
Nevét vigyázza büszke, boldog őse
Körülragyogja drága béke-fény
Talán ha ő is újra harcba szállna
Ne hagyja eltemetni ünnepét
Ütött az óra, készen áll a gálya
Hogy átevezze vésznek tengerét
Sebezte lárma, várta sanda hír
Od’adta volna érte mindenét
Ha látta csillagát, ki kérdte tőle
Feláldozott-e gyermeket, hazát
„Kiirtanám, ki én”, de bánja már
Hisz ősz fejére ifjak átka száll
A lába botlik ócska fába, kőbe
„Még él a méla Béla, él Balázs”
S „a Villa Negra nem apácazárda”

 

Pócs István:

Beért, mi érhetett. Legyél egálba.

 

Bakos András:

kavics fehérlik a betonkaróban

 

Szitányi György:

Fejébe vájja ritmusát a másnap
amíg családja szemrehány epét:
ha délbe’ részeg. Ősz fején penész
mutatja híven: éveink elvásnak.

Meging a térde, nyögve földre döccen,
ettől felébred, keltetője kín.
Ha édenünk a kocsma, kurva, rím,
elég ha néha béke cseng a csöndbe.

Elél az ember pár pohárnyi borral,
torozva-írva hullni sírba sorra.
Ki másra vágyna: muffra, dőre nőre,

nevetve óva lelke kéregét,
s danolna most egy édes, új regét,
szavát hiába őrzi: könnye szökken.

Nyugalma kényszer, élte félsz-regény,
de bátran issza rossz borát az árva,
s ledobban hogyha délbe’ sánta
öreg cselédje rákiált: ebéd.

Te boltba lépsz, s a lámpaláz aláz:
kevés ma pénzed újra sörre,
ki hívna meg téged jó körre,
ha szád megőrzi hagymaszár szagát.

Bagója fogyva boltba jár, ha szív,
s hörög zihál, dohánya ócska, irt –
de vényt kapott a drága köptetőre.

Belépnek részeg éber álmaink,
szaladnak velünk újra lábaink:
gyalog megyünk a sírba. Csöndbe’ szépen.

 

Mózsi Ferenc:

NEM CSORBULVA...

(Balladás Nett-Királyomnak
-a Hálóadás Ünnepére-)

enyém ám általában Néked szántam
kozmikus kódolattal is felér
lányom sietős s zendit bánatában
bár okában anyja is egyetért

a Kor Vonata rossz vágányra tolat
vannak akik bizony másnak hisznek
részbirák haragja v-észesen kongat
mások más hitelt adnak az irnek

jelző állott most homályos halom
lefölözött észleg riadtan hibben
kivel osztozhatunk még e dalon

szó-nettel él az ember és nem vizen
kompúter kompon állva tutajozunk
nem csorbulva ó-borral óléjozunk

 

Jónás Péter:

vajon milyen szinű alant a szőre?

a fasz csak arra büszke ám, ha áll

a nagypofás csajod se szopna jobban

na lássuk ám, e nőcske hogy baszik

mi az, mi úgy üt, ütni mintha fájna?

faág, kötél, se gáz, se rák, se aids

ne légy szeles, ne viccelődj a sínnel

 

Dalos György:

Ha fényesebbek ott a kajla holdak,
ragyogjanak be végre egy napot,
mit rejt az év, mint elemét az oldat,
vagy titkukat szakállas főpapok,

s hová szomjúhozók zarándokolnak,
a ház urát, ki nékik bort adott,
segélje az, ki joggal közbeszólhat,
mert hont teremt és hozzá honlapot,

az Anyanyelv, mely így köszönti: Hát te,
ki képernyőre varázsolsz hazát,
neve legyen bár Pri- vagy Zakarpátyje,

amíg fogalmainkat fogja át,
zsibongjon néked pezsgős étterem,
az ugaron, a magyar éteren.

 

Kertész Lehiny:

toronydarukkal érkező arád
mosott ruhádat tiszta kegyre váltja
„ miért is van a melltartónak pántja?”
- a végső áldást ígyen adja rád.

Arányok. Órák. Szádban fémes ízek.
Amottan eltemetnek valakit.
Halottan szép szerepet alakít,
és nem segítnek már merszik és plízek.

Voluntarista párbeszédben még
nem adtak hálát kétes-szűzi nőnek

 

Danyi Zoltán:

ezüst halakkal óarany habokban

a menta szárát rézből hajlítgatták

a sűrü fák, a drót füvek, jó okkal

 

Berniczky Éva:

A májad helyén költ a hómadár

hasadra nő a zsírok szarkofágja

emészti zárolt vágyaid epéd

 

Konczek József

…de jó lovát az égi porta várja

…ha ő lehetne néha fővezér.

„Gatyát evégre szélbe tárva hordjak

…ha nem kocódik fél ezüstkanál

„…s tovább gyalulva nyűtt pinám, e hímek…”

e Líza félti ősi kanjait

azért sosem nyűszít, de kéri: tömd be!

 

Kukorelly Endre:

Azt írja BallaDé, hogy nem szokása
felkérésekre-válaszolgatás.
Nulla hatás.
Ez neki nem a legszimpibb vonása,

inkább annak ' vonásnak égi mása.
És a többi, és így tovább, ma más,
még ennél is viccesebb folytatás-
nak nincs sansza az eszembe-jutásra.

 

Egyed Emese:

de léghajó, de hanga, perje, kender,

de lombtalan mező, hajótalan viz

 

Dr. Kállay:

Talán a „sárga bögre, görbe bögre”

 

Balogh István:

Hohó! Ne így, de tégy belé kis árpa-
levét, buzogja át füvek csodája,
pirúl, siseg füle, s kitátva szája,
malacka lelke: illik ám a tálba!

A csillag éled ős folyó vizében

Kezemmel megáldom és fatálon nagy
Vadászok egyszerű falatja dísz lesz…

Üvölt a szél is, űz havat, hazát

 

Megjegyzés. Bár felhívásomban külön kitételként szerepelt, hogy nem kész szonetteket várok, hanem szonett-sorokat (amelyekből én készíthetek sok-szerzős szonetteket), több költőtárs mégis kész, komplett verssel lepett meg. Ezeknek egyrészt nagyon örültem, másrészt nyilván kénytelen leszek sorokra darabolni őket és eredeti elképzelésem szerint - mint nyersanyagot - felhasználni.
Összesen 16 szerző 131 sora érkezett be a határidő lejártáig, ebből kell tehát gazdálkodnom. Eredetileg azt vállaltam, hogy 47 olyan szonettet hozok létre, amelyek egyikében sincs több saját sorom, mint a „hozott anyag”, ehhez legalább 329 használható sorra lenne (lett volna) szükségem, a fentiek alapján azonban ennek a fele sem áll rendelkezésemre, már csak azért sem, mert a kész versek sorai közül bőven akadnak olyanok, amelyek nem felelnek meg a kiinduló feltételeknek. E percben tehát úgy látom, legjobb esetben is maximum 20 szonett elkészítése lehet a realis feladat. Ezt a „menekülési útvonalat” az eredeti vállalásomba is belefoglaltam: „Ha túl kevés sort kapok, akkor nem tudom teljesíteni a vállalást!”.
Bárhogy is, holnap hozzálátok! -bdk, 2004. jan. 16.

Záró megjegyzés január 28-án: A magam mentségére

ENGEDJÉTEK HOZZÁM A SOROKAT!