Bágyoni
Szabó István:
te Balla Dé, te ungi balladás
az égen más fut - régen nincs adás-
ban énekünk, csak
Tamás Csaba:
A képzeletnek
játszi ihletője
Vezessen át a titkok erdején
Zsibong az utca, zászlaink lobognak
Kitárva íme gyönge szárnyaink
Szakadj te hű kebel, omolj te vér
Nyugalmat ád az élet majd talán
Nevét vigyázza büszke, boldog őse
Körülragyogja drága béke-fény
Talán ha ő is újra harcba szállna
Ne hagyja eltemetni ünnepét
Ütött az óra, készen áll a gálya
Hogy átevezze vésznek tengerét
Sebezte lárma, várta sanda hír
Od’adta volna érte mindenét
Ha látta csillagát, ki kérdte tőle
Feláldozott-e gyermeket, hazát
„Kiirtanám, ki én”, de bánja már
Hisz ősz fejére ifjak átka száll
A lába botlik ócska fába, kőbe
„Még él a méla Béla, él Balázs”
S „a Villa Negra nem apácazárda”
Pócs István:
Beért, mi érhetett.
Legyél egálba.
Bakos András:
kavics fehérlik
a betonkaróban
Szitányi György:
Fejébe vájja ritmusát
a másnap
amíg családja szemrehány epét:
ha délbe’ részeg. Ősz fején penész
mutatja híven: éveink elvásnak.
Meging a térde,
nyögve földre döccen,
ettől felébred, keltetője kín.
Ha édenünk a kocsma, kurva, rím,
elég ha néha béke cseng a csöndbe.
Elél az ember pár
pohárnyi borral,
torozva-írva hullni sírba sorra.
Ki másra vágyna: muffra, dőre nőre,
nevetve óva lelke
kéregét,
s danolna most egy édes, új regét,
szavát hiába őrzi: könnye szökken.
Nyugalma kényszer,
élte félsz-regény,
de bátran issza rossz borát az árva,
s ledobban hogyha délbe’ sánta
öreg cselédje rákiált: ebéd.
Te boltba lépsz,
s a lámpaláz aláz:
kevés ma pénzed újra sörre,
ki hívna meg téged jó körre,
ha szád megőrzi hagymaszár szagát.
Bagója fogyva boltba
jár, ha szív,
s hörög zihál, dohánya ócska, irt –
de vényt kapott a drága köptetőre.
Belépnek részeg
éber álmaink,
szaladnak velünk újra lábaink:
gyalog megyünk a sírba. Csöndbe’ szépen.
Mózsi Ferenc:
NEM CSORBULVA...
(Balladás
Nett-Királyomnak
-a Hálóadás Ünnepére-)
enyém ám általában
Néked szántam
kozmikus kódolattal is felér
lányom sietős s zendit bánatában
bár okában anyja is egyetért
a Kor Vonata rossz
vágányra tolat
vannak akik bizony másnak hisznek
részbirák haragja v-észesen kongat
mások más hitelt adnak az irnek
jelző állott most
homályos halom
lefölözött észleg riadtan hibben
kivel osztozhatunk még e dalon
szó-nettel él az
ember és nem vizen
kompúter kompon állva tutajozunk
nem csorbulva ó-borral óléjozunk
Jónás Péter:
vajon milyen szinű
alant a szőre?
a fasz csak arra
büszke ám, ha áll
a nagypofás csajod
se szopna jobban
na lássuk ám, e
nőcske hogy baszik
mi az, mi úgy
üt, ütni mintha fájna?
faág, kötél, se
gáz, se rák, se aids
ne légy szeles,
ne viccelődj a sínnel
Dalos György:
Ha fényesebbek
ott a kajla holdak,
ragyogjanak be végre egy napot,
mit rejt az év, mint elemét az oldat,
vagy titkukat szakállas főpapok,
s hová szomjúhozók
zarándokolnak,
a ház urát, ki nékik bort adott,
segélje az, ki joggal közbeszólhat,
mert hont teremt és hozzá honlapot,
az Anyanyelv, mely
így köszönti: Hát te,
ki képernyőre varázsolsz hazát,
neve legyen bár Pri- vagy Zakarpátyje,
amíg fogalmainkat
fogja át,
zsibongjon néked pezsgős étterem,
az ugaron, a magyar éteren.
Kertész Lehiny:
toronydarukkal
érkező arád
mosott ruhádat tiszta kegyre váltja
„ miért is van a melltartónak pántja?”
- a végső áldást ígyen adja rád.
Arányok. Órák.
Szádban fémes ízek.
Amottan eltemetnek valakit.
Halottan szép szerepet alakít,
és nem segítnek már merszik és plízek.
Voluntarista párbeszédben
még
nem adtak hálát kétes-szűzi nőnek
Danyi Zoltán:
ezüst halakkal
óarany habokban
a menta szárát
rézből hajlítgatták
a sűrü fák, a drót
füvek, jó okkal
Berniczky Éva:
A májad helyén
költ a hómadár
hasadra nő a zsírok
szarkofágja
emészti zárolt
vágyaid epéd
Konczek József
…de jó lovát az
égi porta várja
…ha ő lehetne néha
fővezér.
„Gatyát evégre
szélbe tárva hordjak
…ha nem kocódik
fél ezüstkanál
„…s tovább gyalulva
nyűtt pinám, e hímek…”
e Líza félti ősi
kanjait
azért sosem nyűszít,
de kéri: tömd be!
Kukorelly Endre:
Azt írja BallaDé,
hogy nem szokása
felkérésekre-válaszolgatás.
Nulla hatás.
Ez neki nem a legszimpibb vonása,
inkább annak '
vonásnak égi mása.
És a többi, és így tovább, ma más,
még ennél is viccesebb folytatás-
nak nincs sansza az eszembe-jutásra.
Egyed Emese:
de léghajó, de
hanga, perje, kender,
de lombtalan mező,
hajótalan viz
Dr. Kállay:
Talán a „sárga
bögre, görbe bögre”
Balogh István:
Hohó! Ne így,
de tégy belé kis árpa-
levét, buzogja át füvek csodája,
pirúl, siseg füle, s kitátva szája,
malacka lelke: illik ám a tálba!
A csillag éled
ős folyó vizében
Kezemmel megáldom
és fatálon nagy
Vadászok egyszerű falatja dísz lesz…
Üvölt a szél is,
űz havat, hazát
irodalmi
egy
virtuális születésnapi házavató buli