10)

Danyi Zoltán — Egyed Emese — Szitányi György — Bakos András — Kertész Lehiny — Dalos György — BDK

Temetés vályogsírba, beton kereszttel

A menta szárát rézből hajlítottad
és gyúrtál hozzá vasból kankalint.
De lombtalan mező, hajótlan víz
maradt utánad - s árva fák halottan.

Ha pénz az álom, bankó, hogyha roppan,
ha édenünk a kocsma, kurva, rím,
ne vágyjuk akkor más virágait!
Kavics fehérlik hűs betonkaróban,

parányok háza minden ázott vályog,
s a túlvilág a résen átszivárog!
Szaladnak szerte újra lábaink:

Amottan eltemetnek valakit.
Halál ha rejti: bűnt a sanda jog
vagy titkukat szakállas főpapok.

(2004. jan. 27.)

9)

Tamás Csaba — Dalos György — Balogh István— Konczek József— Jónás Péter — Kertész Lehiny— BDK

A fatális fatál
avagy pirosbetűs kurvanap Lizával

Zsibong az utca, zászlaink lobognak,
s amíg fogalmainkat fogja át
e furcsa ünnep, étkeik javát
kezemmel megáldom és fatálon nagy

alázat mellett sarki nőknek adom át.
Gatyát evégre szélbe tárva hordjak!
- a legszebb kéri ezt (kanok bolondja),
áthágva mindenféle korhatárt.

E Líza félti ősi kanjait,
miközben édes ajka andalít
- a nagypofás csajod se szopna jobban!

De gerjed, ím, a sors-fatál fatál,
s a gyújtóbomba Líz ölében robban -
- a végső áldást ígyen adja rád.

(2004. jan. 26.)

8)

Tamás Csaba — Jónás Péter — Egyed Emese — Szitányi György — Kertész Lehiny— Danyi Zoltán— BDK

Merengés a kert meztelen leányáról, akinek fehérneműjét megtépázta a sok szonett-sor(s)

Sorsát ha tudta, éji égen fenn
ha látta csillagát, ki kérdte tőle:
vajon milyen szinű alant a szőre?
Ne súlyos gép emelje át a kerten,

de léghajó! De hanga, perje, kender
– s a lába botlik ócska fába, kőbe.
Meging a térde, nyögve földre döccen,
alig hiszed, de íme: mégis felkel.

Ruháját gyorsan fel, magára rántja
s dalocskát önfeledten énekel:
„Miért is van a melltartónak pántja,

s kis bugyimnak lukja mért ezer?”
A sűrü fák, a drót füvek jó okkal
vádolhatók e bűnnel – s vers-sorokkal.

(2004. jan. 22.)

7)

Berniczky Éva — Jónás Péter — Szitányi György — Kukorelly Endre — Dr. Kállay — BDK

Metil szeretői

Hasadra nő a zsírok szarkofágja,
a májad helyén költ a hómadár,
és tollászkodva kéri: mondjad már,
mi az, mi úgy üt, ütni mintha fájna?

Talán Metilka, hogyha délbe’ sánta
barátod issza, és üvölt, akár
a csapda-fába bészorult sakál.
Ez neki nem a legszimpibb vonása,

ezt jól tudod, de inni ketten könnyebb,
amúgy kevés ma pénzed borra, sörre,
hát jöjjön ám a könnyű kis Metil,

amit a doktor néhanap felír,
hogy idd magad ma vakra, sárga földre,
s dalold, hogy „sárga bögre, görbe bögre”

(2004. jan. 21.)

6)

Tamás Csaba — Konczek József — Sztányi György — Balogh István — Jónás Péter — BDK

A heverésző vén hadfi levonja a tanulságot

Talán ha ő is újra harcba szállna,
ha ő lehetne néha fővezér…!
Csak nincsen harci kedve, hát ezért
az indulót ma egy kicsit se várja,

de bátran issza rossz borát az árva,
amíg családja szemrehány epét:
mi sarcot hozna győzelem eléd!
Dagadna újra fel a banki számla!

Üvölt a szél is, űz havat, hazát…
Talán ha ő is újra harcba szállna…!
De nincsen semmi kedve már csatára,

bár titkon tudja: szégyene a párna,
csak bátrak jussa lesz a hős-halál
s a fasz csak arra büszke ám, ha áll.

(2004. jan. 20.)

5)

Kertész Lehiny — Mózsi Ferenc — Tamás Csaba — BDK

A darus lány vőlegénye képzeletben sem jut el a katarzisig

Arányok. Órák. Szádban fémes ízek.
Kozmikus kódolattal is felér
ahogy az éj kis álmokat mesél
kutakban mélyen alvó tiszta víznek.

Előtted fekszik szűzen szép Elízed,
körülragyogja drága béke-fény
a köldöke alatt lakó erényt.
És nem segítnek már merszik és plízek:

ütött az óra, készen áll a gálya
- és elragad a sors konok dagálya,
és rásegít e kedves drága nőre.

De jaj, valóság átkát szórja rád
a képzeletnek játszi ihletője:
toronydarukkal érkező arád.

(2004. jan. 20.)

4)

Szitányi György — Jónás Péter — Dalos György — Pócs István — BDK

A részeg regényírót asztalhoz szólítja felesége

Elél az ember pár pohárnyi borral,
s ha délbe’ részeg: ősz fején penész,
faág, kötél. Se gáz, se rák, se aids
ne tartsa vissza, ihletet ha forral.

Segélje az, ki joggal közbeszólhat:
a nő, a bűnön vásárolt erény.
Nyugalma kényszer, élte félsz-regény,
mit rejt az év, akár a sót az oldat,

s akár a pírt a szeszbe lábadt vörheny.
Szavát hiába őrzi: könnye szökken.
Beért, mi érhetett! Legyél egálba!

Kezdődhet ím a pompás déli gála!
Fejébe szál egy Tandorgó veréb
s öreg cselédje rákiált: ebéd.

(2004. jan. 19.)

3)

Danyi Zoltán — Tamás Csaba — Dalos György — Konczek József — Berniczky Éva — Kukorelly Endre — Bágyoni Szabó István — BDK

Akváriumban
avagy a Duna TV szünetjele

Ezüst halakkal óarany habokban
nyugalmat ád az élet majd talán,
ha fényesebbek ott a kajla holdak,
s ha nem kocódik fél ezüstkanál

vizes világod ablakához nyomban,
amint kerülget éppen éhhalál.
Akár a költő, úgy ficánkolsz ottan,
ki képernyőre varázsolsz hazát

és álmot, szép mesét. De mi emészt?
Emészti zárolt vágyaid epéd?
Az ORTT költözött beléd?

Kalandok, filmek, bölcs Mindentudás,
és a többi, és így tovább… Ma más,
az égen más fut – régen nincs adás.

(2004. jan. 19.)

2)

Balogh István — Mózsi Ferenc — Szitányi György — Tamás Csaba — Konczek József — BDK

Lordenáré

Pirúl, siseg füle, s kitátva szája
- emígyen várja lordja vesszejét.
Benyelni, látja, mára lesz elég!
(Levét buzogja át füvek csodája!)

„Enyém, de általában néked szántam”
- mutatja tagját ím a lord ekképp.
Danolna most egy édes, új regét,
s „a Villa Negra nem apácazárda”

kizengi lelke összes nagy baját.
„Elvégzem mégis kézzel apraját,
ha szád megőrzi hagymaszár szagát!”

- a finnyás lord ma kéreti magát.
S a nő csak tátog, száját nyalja körbe,
azért sosem nyüszít, de kéri: „Tömd be!”

(2004. jan. 18.)

1)

Tamás Csaba — Szitányi György — Kertész Lehiny — Dalos György — Konczek József — Jónás Péter — BDK:

Lássuk ám a titkok titkát!

Vezessen át a titkok erdején
ki másra vágyna: muffra, dőre nőre,
ki mindig késve mondja meg előre:
no lám, a szomszéd nője hogy kefél!

Szakadj te hű kebel, omolj te vér
– nem adtak hálát kétes-szűzi nőnek!
(De vényt kapott a drága köptetőre
Hogy átevezze vésznek tengerét.)

Csak így vezetne, így kisérne holnap,
hová szomjúhozók zarándokolnak!
De jó lovát az égi porta várja,

mig szép erényt a bűnbe vágy taszít.
Minő titok! S a karja égre tárva:
na lássuk ám, e nőcske hogy baszik.

(2004. jan. 17.)