A projektum leírása

Alapvetés

Úgy képzelem, hogy a jó mondat egy DNS-molekulához hasonlatos: magában hordja a szervezet egészét meghatározó kódot. Ha táptalajra tudnánk helyezni, miután kiemeltük anyaszövegéből, az eredetivel azonos textus sarjadna belőle. Ha pedig értő kezek idegen szövegbe emelik, a jó mondat egyrészt szervesül új környezetével, másrészt kommunikációs folyosót nyit önnön eredetéhez. Több mondatból több hajtás fakad, megannyi büszke dimenzió, rejtett vágya és konok akarása annak, hogy együtt kimérjék a lét intertextuális terét.

Új akcióm lényege egy olyan mű létrehozása, amely vendégmondatai révén kialakítja a maga nyelveken és kultúrákon áthatoló kiterjedéseit, s ezekkel képez egybefüggő és összetevőinek esetlegességében is megragadható értelmes egészet.

Az akció menete

Az első mozzanat írótársaim, filosz barátaim, megszólítása. Kiválasztásukat elérhetőségük és hajlandóságuk határozta meg, illetve annak tudása vagy feltételezése részemről, hogy a magyaron kívül más nyelvekben és kultúrákban is otthonosak, ezek közvetítésével szakmai szinten foglalkoznak, így felkérhetők arra, hogy magyarul még meg nem jelent valamely idegen nyelvű kortárs irodalmi prózaműből saját választásuk alapján egyetlen mondatnyit interpretáljanak, megfelelő műgonddal fordítsanak le számomra.

A második mozzanat maga a választás: felkért partnereimnek dönteniük kell, hogy a számba jöhető szerzők közül melyiket választják, mely művének mely mondatát fordítják le abból a célból, hogy nekem elküldjék. (Néhány, főleg formai jellegű feltételt eközben magam voltam kénytelen megszabni, ezek néhányát inkább ajánlásként fogalmaztam meg.)

Előfeltételezésem az volt, hogy a felkért interpretátorok választása és munkája révén így összeálló mondatsorozat már önmagában is valamely sajátos jelentéssel bíró szövegesszenciát képez, amely azonban épp túlsűrűsége, kivonatolt jellege okán epikus műként nem értelmezhető, ám egyfajta ránk és a világunkra jellemző dokumentumként – igen.

Harmadik mozzanat: az ilyen módon hozzám juttatott mondatok felhasználásával új prózaművet, novellát írok. Azaz úgy teszem a magam teremtette kontextus részeivé a kapott mondatokat, hogy eközben nem csupán a tolmácsolók választásának, hanem az eredeti szerzők feltételezhető írói indítékainak is kiszolgáltatom alkotó önmagamat. Mivel azonban a felém közvetített érzelmi töltetek és gondolati tartamok bizonyára igen sokfélék lesznek, illetve művészi és nyelvi megformáltságuk is széttartó változatosságot mutat, szembe kell néznem a kapott mondatok összeegyeztetésének a nehézségével, az anyag egészének ellentmondásosságával.
Hogy ezeket a problémákat a lehetőségeimhez és képességeimhez mérten a legjobban megoldjam, egyszerre kell alávetett médiumnak és a szintézist elvégző kreátornak lennem. Ennek a kihívásnak megfelelni úgy kívánok, hogy egyfelől intuícióimra és empatikus készségemre hagyatkozva igyekszem maximumra állítani a befogadói érzékenységemet, így merítve inspirációt a kapott mondatokból. Másfelől a kombinációs-variációs lehetőségek mind teljesebb számbavételével, továbbá fantáziám szabadra engedésével és alkotói fegyelmem-szigorom egyidejű koncentrációjával próbálom magamat alkalmassá tenni arra, hogy az izgalmas írói kihívásnak megfeleljek.

El tudok képzelni további mozzanatokat is. Legörvendetesebbnek azt tartanám, ha megszólított és a projektumban részt vevő írótársaim révén az akció híre és majdani novellám eljutna az eredeti mondatok alkotóihoz, esetleg – ezzel teljesítve be a multikulturalitás célzott funkcióját – kollektív munkánk eredménye más nyelveken is formát öltene. Izgalmasnak tartanám azt a folytatást is, ha ugyanezeknek a mondatoknak a felhasználásával más résztvevők is megírnák a maguk novelláit. Megelégedéssel töltene el az is, ha részletes leírások, esettanulmányok, elemzések születnének magáról a projektumról, annak menetéről és eredményeiről, illetve arról a virtuális térről, amelyet az aktivizált szövegösszefüggések teremtettek meg.

Felütés

Minden komolysága, elméleti megalapozottsága és szigorú menete ellenére szeretném hangsúlyozni az akció játék-jellegét. Úgy tartom, az irodalomban a görcsös igyekezetnél sokkal többet ér és jobb eredményre vezet a játszi kedv, a szabad „örömködés”. Így súlyos elszántságom mellett a felszabadult játéknak is a legtágabb teret kívánom megadni.