mondatok

Ha a bor képes arra, olvasta nemrég, hogy szüret után, évek múltán is önmaga körül palástot képezzen, alkoholos gélből csodálatos burkot, akkor a bor valóságosan él, akkor benne éjjel-nappal titkos, felfoghatatlan élet történik.

}} Delimir Rešicki: Pas od snijega (Hókutya). Sagrada familia, Meandar, Zagreb, 2000.

Van-e a tündéreknek „vaginájuk”?
A hipotézis: igen, van nekik. Sőt, a tündér- „vaginának” fogazata van, amely elsősorban az élelem megrágására és emésztésére szolgál, ám alapvető segédeszköz szexuális kapcsolatkor is (emiatt a múlt idők legnagyobb hősei kerülték a tündérekkel való szeretkezést, és jogosan hitték, hogy ez a szenvedély végzetes, sőt, halálos is lehet).

}} Sava Damjanov: Summa vilologiae ante portas. Glosolalija. Orpheus, Novi Sad, 2001.

Terhére voltunk, nem kívánt utánfutók... egy idő után megutált volna, amiért valami olyasminek a megvalósítására kényszerítettem, amit valójában nem óhajtott.

}} Táňa Keleová-Vasilková: Siete pavučín (Pókhálók), Ikar, Bratislava 2003.

Tiltakozni akart az esztelen vád ellen, de amint kinyitotta a száját, az a gauner rátámadt, mellbe ütötte a lyukasztóval, olyan erővel vágta hozzá, hogy az egészen a két kocsi közti harmonikáig repült.
A heves támadástól szinte a lélegzete is elakadt, de eltökélte, hogy ha már másképp nem is – hisz semmilyen esélye sem volt vele szemben –, legalább szóval fog védekezni.

}} Július Balco: Cestujúci tam a späť (Oda-vissza utazó). Slovenské pohľady, 1988.

Ördög vigye ezt a mozdulatlan vonatot, hisz majd megy a következő!

}} Július Balco: Cestujúci tam a späť (Oda-vissza utazó). Slovenské pohľady, 1988.

Két esztéta meztelenül indult a büfébe.

}} Eman Erdélyi - Marek Vadas: Univerzita (Egyetem). Koloman Kertész Bagala, Levice, 1996.0

Mindenhol vannak ismerőseim.

}} Jáchym Topol: Výlet k nádražní hale (Kirándulás a pályaudvarra). Petrov, Brno, 1995.

Cséka György

Cséka György egy évvel a mondat beküldése és nem sokkal az elkészült novellám nyomtatott megjelenése után bejelentette, hogy az általa küldött mondatott nem az orosz szerző, hanem ő maga, Cséka György írta.

Falni: egy hideg reggelt, amikor a halál, mint egy kemény, kérges csizma arcodba rúg, arcodba tapos, és jajgatni sincs időd, sírni sincs időd, semmire sincs időd, mert épp az időd vész el, a te időd, de ezáltal minden idő: halott vagy.

}} Vlagyimir Szorokin: Zsraty! (Falni!) In: Szobranyije szocsinyenyij v treh tomah. (Összegyűjtött művek három kötetben) Ad Marginem, Moszkva, 2002.

Ötven körüli, de harmincötnek látszik, mert az emberek nem szeretik ötven körülieknek látszó ötven körüli nokön felejteni a szemüket.

}} Vedrana Rudan: Uho, grlo, nož (Fül, gége, kés) AGM, Zágráb, 2003

A borz bűze.

}} Stephen Todd Booker: TUG. Wesleyan University Press, Published by University Press of New England, Hanover and London, 1994

Érzéketlenné vált a közegre, az időre, a hidegre, melegre, a felhős égre, az esti fuvallatra, vagy akár csak az épp születő zöldellő tavaszra.

}} Maarten `t Hart: Het uur tussen hond en wolf (A kutya és farkas közti óra). Amsterdam, De Arbeiderspers, 1987.

Valóságosnak tettettük magunkat, mintha tanulnánk, mintha az életre készülnénk, mi, álemberei az Új Világnak, annak egy ismeretlen sarkában, ahol jelen volt az újat oly gyorsan behálózó korrupció valahány emlékeztetőjegye.

}} V. S. Naipaul: The mimic men (Az álemberek). André Deutsch Limited. London. 1967.

Reggelente becsülettel leül a számítógép elé és este öt óráig az egyik idegen nyelvről a másikra vontatja át a szavakat. Hogy megőrizze az eredetinek a betűit és az ízét, mindazt, amit nem tud lefordítani, lábjegyzetbe teszi és odaillő ukrán sajátságokkal érzékelteti. Az esetek többi részében a szótárra hagyatkozik. Ezért hajlik az általa legyűrt elbeszélések mindegyike skizofréniába.

}} Volodimir Dibrova: Deny narodzsennyá (Születésnap). In: V.D.: Zbihoviszjká (Csődület). Kritika kiadó, Kijev, 1999.

A fekete ruhás hölgy egérutat nyert, s a színház padlásterének egy sötét zuga felé tartott, ahol a nyomában futó kisasszony a sűrű homályban szemével is alig tudta őt követni.

}} Carl Jonas Love Almqvist: Drottningens juvelsmycke (A királynő gyémántja). Bonnier Pocket, Trondheim, 1993.

Majd ha az ő művük nem szent már senkinek, ha annak fennmaradása vagy eltűnése felett csak használhatósága döntene, majd akkor tudnám csak meg, hogy életem során mit csináltam volna szívesen.

}} Monika Maron: Stille Zeile sechs (Csendes utca hat). Fischer Taschebuch Verlag, Frankfurt/Main, 2000.

Az esetleges tettre vonatkozó első gondolatom mindig egy fehér, ágaskodó lóhoz kapcsolódott, amelyet lovasa arra bátorított, hogy ugorjon át egy szakadék fölött, amelytől irtózik.

}} Monika Maron: Stille Zeile sechs (Csendes utca hat). Fischer Taschebuch Verlag, Frankfurt/Main, 2000.

Otthon bekapcsoltam a rádiót, hogy elnyomjam vele gondolataimat, hogy agyonnyomjam őket zenével. Hogy kiegyezzek Istennel. Nem tudnék hit nélkül élni. De a különböző adókon csak politikusok vannak. Mindegyik az én lakásomban pofázik... a hazával piszkít a szőnyegre. Az egyik vörösen, a másik feketén.

}} Jacek Durski: Rok (Egy év). Nowy Swiat, Varsó, 2003.

A vizek, a folyók, a tavak nem szólítottak meg, így aztán nem is voltam annyira oda értük; az eső, az erdő, a napsütés hasonlóképpen... Annyit sugalltak csupán, hogy együvé tartozunk és ez maga a boldogság, de hát ennyit magamtól is éreztem, tudtam... Mikor aztán megértettem, hogy nekem és a természetnek nincsen közös sorsunk, vagyis hát én egy idő után eltűnök, ő viszont megmarad, akkor hirtelen rányílott a szemem és megtetszett, de nem azért, mivel szép volt, hanem mert mindent túlél, és amiként én megszülettem, az örökkévalóság hosszantartó igézetében, mások is világra jönnek, és ugyanolyan szemmel néznek majd rá, mint én tettem.

}} Marin Preda: Viata ca o prada (Zsákmányolt élet), Editura Cartea Romaneasca, Bucuresti, 1979.

De van még két liter bánáti rizlingem is, szivi!

}} Vojislav Despotov: Psihopatak (Pszichokacsa), LOM, Beograd, 2001.

Ma azonban, nem törődve azzal, hogy az öreg faház gerendái közt visít a szél, s recseg-ropog minden eresztékében, kényszerítettem magam, hogy ágyban maradjak nyolcig: legalább ma ne legyen bűnöm az öregember előtt, aki nyilván ki akarja pihenni az utazás fáradalmait.

}} Fjodor Alekszandrovics Abramov: Gyerevjannüje konyi (Falovak). In.: F.A.A.: Povesztyi i rasszkázü (regények és elbeszélések), Lenizdat, Leningrád, 1985.

Mélabús vagyok. Reggeli mélabú. De ismerem a tiszta reggelek titkát is. Azt, amikor elcsendesül a melankólia.

}} Clarice Lispector: Agua viva (Élet vize). Francisco Alves Editora, Rio de Janeiro, 1978.

Az élő dolog úgy rémiszt engem, ahogyan a jövő. Mert a jövő, akár az, ami már elmúlt, érinthetetlen, merő feltevés.
E pillanatban fehér üresség vesz körül, várom a következő pillanatot. Az időt mérni munkahipotézis, nem több. De ami él, észlelhető, és ez kötelez bennünket arra, hogy mérjük a sosem változó, állandó időt. Az időt, amely soha nem kezdődött el, és soha nem ér véget. Soha.

}} Clarice Lispector: Agua viva (Élet vize). Francisco Alves Editora, Rio de Janeiro, 1978.

Elragadtatásból – sápadt, kéjsóvár, megengedhetetlen bőre nyomán, haja, lába, szögletes mozdulatai, gazella-és-fű-illata, távol ülő szeme hirtelen, fekete tekintete, ruhája alatt rejtező, vad és természetes meztelensége nyomán –; és kétségbeesésből – mert közte, a különös, zseniális iskolásfiú, és a koraérett, kényeskedő, áthatolhatatlan gyermek között olyan fényűr és olyan árnylepel húzódott, amelyet semmilyen erő nem győzhetett le, nem szakíthatott át.

}} Vladimir Nabokov: Ada or Ardor: A Family Chronicle (Ada. Egy család krónikája). Penguin Twentieth Century Classics, Harmondsworth, 1969.

Komoly, barna szeme szivárványhártyája oly rejtelmesen átlátszatlan volt, akár egy távolkeleti hipnotizőr tekintete (valamely képeslap hirdetésében a hátsó borítón), úgy tűnt, a megszokottnál magasabban helyezkedik el, és ettől, ha valakire egyenesen rábámult, szeme alsó pereme és nedves alsó szemhéja között fehér félhold bölcsője húzódott. Hosszú pilláiról azt gondolta az ember, sötétíti őket, és ez így is volt. Vonásait két dús, kiszáradt ajka mentette meg a manócska-kellemtől.

}} Vladimir Nabokov: Ada or Ardor: A Family Chronicle (Ada. Egy család krónikája). Penguin Twentieth Century Classics, Harmondsworth, 1969.

Meghalni nem annak ellentéte, hogy élni, hanem annak, hogy születni. Mindkét ellentett szó egy állapotba – az életbe vagy a halálba – lépés pillanatát fejezi ki, míg az élni maga az életre szóló cselekvés, amelynek a nyelvben csak a halottnak lenni a tükörpárja. Csakhogy ez egy passzív igeszerűség, nem egy tulajdonképpeni ige, nem cselekvés, mert soha senki nem volt képes hinni a halálon túli cselekvés reális lehetőségében. De hátha ez mégis csak létezik és csupán a kifejezéséhez hiányzik a kellő ige? Hátha visszatérne egyszer valaki és elmesélné nekünk, mit jelent az, hogy – halni?

}} Ana Blandiana: Coridoare de oglinzi (Tükrös folyosók), Editura LiterNet, Bucuresti, 2003.

Végre, sikerült kinyírnom egy szúnyogot. Jókora hízott példány, vérrel teli. Rendszerint ezek a legostobábbak. Benyakalnak s oda az éberségük. Vérfolt maradt utána a falilámpa fölött. Összerondítottam a falfestést és ez boldoggá tesz.
Ez lett volna az, amelyiktől földagadt az ujjam? Nem, mert az már egy órája, hogy megtelepedett a mennyezeten, el sem érem. Azt hiszem, felőle nyugodtan alhatom, jócskán bespájzolt. Ha jól meggondolom, ez ugyanaz az izgága, csenevész példány az akció kezdetéről, régóta eltűnt már a szemem elől. Majd szétpukkad a véremtől, s most már ő is valaki, rá se lehet ismerni, akár egy főnökre. Mily kevéssel beérik a szúnyogok!

}} Romulus Rusan: Telefonul din vis (Álombeli telefon). In: Cauze provizorii (Ideiglenes okok). Editura Cartea Romaneasca, Bucuresti, 1983.

Néha találkozom szeretett barátaimmal,akik számára bármikor kész vagyok félbeszakítani akármilyen fontos foglalatosságomat,s értelmemmel türelmesen bepréselem magam gondolatvilágukba. Mások létezésének e világában keresem magam létének módját, valamint annak az emberekkel való mindennapi találkozásaimban való kifejezését.

}} Vladimir Kocsis: Marunka. In: Pripovedki (Elbeszélések) Ruszke Szlovo, Újvidék, 2002.

Igazad van, öreg: ruszin vagyok, voltam, s leszek mindhalálig.

}} Petrovaj Vasil’: Rusyny (Ruszinok), Rusyn'ska obroda, Pr’ašov.1994.

Amikor még csak elkezdtünk együtt járni, egyszer kimentünk a tengerhez; emlékszem, szinte szárnyaltam, amikor a víz mellett mentünk egymás mellett; nagyon elégedett voltam magammal, testemmel – új zöld bikini volt rajtam, nagyszerűen napbarnított voltam; arra gondoltam, ez a ragyogó, elbűvölő férfi az én társam, szeret engem, micsoda szerencsém van; ő minden nőt a hatalmába kerített – és ő pont engem valasztott; ekkor rám nézett és mintha csak úgy mellékesen tette volna, megjegyezte: „Ha még egy kilót leadsz magadról, tökéletes leszel”; nem, ez nem volt sértő: hogyan sértődhet meg egy fiatal lány, ha csupán egyetlen kiló választja el a tökélytől?”

}} Shelly Yacimovich: Miszhakej zugot (Páros játékok), Keset kiadó, Tel-Aviv, 2004 .

Meglehetős egykedvűséggel tett-vett a ház körül, mint a gyermektelen férfiak általában, utolsó szabadnapján ki sem egyenesítette a derekát, átrakta a fürdőházban a kályhát, kijavította a kerítést a ház körül, felhasogatta a favágítón a fenyőrönköket, melyek már tavasz óta ott hányódtak az ablak alatt, a tornác elé meg odadobott pár deszkát, hogy a mamának reggelente ne a vizes fűre kelljen kilépnie.

}} Fjodor Alekszandrovics Abramov: Gyerevjannüje konyi (Falovak). In.: F.A.A.: Povesztyi i rasszkázü (regények és elbeszélések), Lenizdat, Leningrád, 1985.

Ez olyan, mint a Római Birodalom összeomlása, arról se tudja a kutya se, hogy valójában mikor kezdodött.

}} Sven Regener: Herr Lehmann (Lehmann úr), Eichborn Verlag, Berlin, 2001

Ne törődj a macskákkal, amelyek ott tekeregnek a lábad körül, csak állapodj meg a hétéves kisfiú arcán. Mutasd szétálló fülét, lesütött szemét, rövidre nyírt haját... Menj még közelebb ezekhez a szemekhez, mert amit bennük látsz - akár könnyek is lehetnek.

}} Dario Džamonja: CUT. In: CUT, pregled mlade književnosti Bosne i Hercegovine (Bosnia és Hercegovina fiatal íróinak antológiája), Dom omladine i pionira „Mladost”, Kikinda, 1987.

Nézz szét még egyszer magad körül, és győződj meg róla, hogy tényleg nem felejtettél el semmit, vidd magaddal a szemeteszacskót, és csapd be magad mögött az ajtót.

}} Dario Džamonja: CUT. In: CUT, pregled mlade književnosti Bosne i Hercegovine (Bosnia és Hercegovina fiatal íróinak antológiája), Dom omladine i pionira „Mladost”, Kikinda, 1987.

Később arról mesélt, hogy milyen szerepet játszottak a nők az életében, a hadifogságban, a háborúban. Bulgáriában, ahol munkaszolgálatos volt a háború végén, egy gazdag hölgy, akinek ügyvéd férje gyakran utazgatott Szófiába, nagyon megszerette.

}} Sava Ilić: Usput (Útközben). Književna zajednica Kikinde, Kikinda, 1988.

Nos, én is elkezdek naplót írni, de ezt ne nagyon vegyék a szívükre...

}} Đorđe Balašević: I život ide dalje (sve dalje odavde...) (És az élet megy tovább (egyre tovább innen...)). Prometej, Novi Sad, 1997.

Bodin addig remegett a bokor alján, amíg vissza nem nyerte emberi alakját. Ájultan egy kunyhóba vitték. Nem beszélt arról, hogy mi történt vele. Később rendszeresen visszajárt arra a helyre, s halála előtt egy négyszögletű kőlapot helyezett el ott a következő szöveggel: „Köszönöm a farkasnak, hogy farkas lehettem.”

}} Slobodan Vukanović: Susret (A találkozás). In: S. V.: Devet ajkula u Montenegro gradu (Kilenc cápa Montenegró városában), Narodna biblioteka „Radosav Ljumović”, Podgorica, 2001.

És hirtelen, váratlanul, mint mindig, amikor rámtör, hirtelen eszembe jut, hogy meghalok.

}} Eugène Ionesco: Le Solitaire (A magány), Mercure de France, Párizs, 1973.

A madár, akkor, megnyugodott, elbújt egy magas oszlop mögé, igaz, közel a kijárathoz, s most már ő szemlélt bennünket kívülállóként.

}} Draško Ređep: Ptica u novosadskoj sinagogi (Madár az újvidéki zsinagógában), Rukove, Szabadkat, 1997.

És akkor, váratlanul, a magas orgonasípok felett, leszállt, úgy tűnt, egy már nagyon zavarodott, fekete madár, galambocska, szemmel láthatóan megrémísztette a tömeg, forrongásával, hullámzásával, amely nem akart véget érni, lent, egészen alacsonyan, a talajon.

}} Draško Ređep: Ptica u novosadskoj sinagogi (Madár az újvidéki zsinagógában), Rukovet, Szabadka,1997.

Elvezettem egy jelet az út végéig, és aztán elvesztem. Gyere, találj meg!

}} Mark Amerika: Grammatron. http://www.grammatron.com

De a sivatag nem volt valóságos. A valós sivataga volt. Egy digitálisan manipulált hiperdokumentum, amelynek büszkesége, hogy információt köt össze, és ösvényt nyit a följegyezhető pusztulásba.

}} Mark Amerika: Grammatron. http://www.grammatron.com

Télen volt a legszebb.

}} Carl-Johan Vallgren: Magnus. Höst (Magnus, ősz). In: C-J.V.: Längta bort (Vágyakozás), Bonniers, Stockholm, 1988.

S lenne egyáltalán valami értelme a szenvedélyeknek, ha az ember a maga számára tartogatná csak őket?

}} Hanns-Josef Ortheil: Faustinas Küsse (Faustina csókjai). Luchterhand, München, 1998.