Weboldal optimalizálás, Seo

No, hát ez is megvolt. Azért az szép, ha a nagyfőnök hivatalos közleményében beszámol a népének arról, hogy mit vacsorázott.

Én azonban ezen túl: egészségére váljon! - nem sok jót mondhatok. Mindent megírtam korábban. Ami pénteken az elhíresült 18. kommentet kiváltotta, az így hangzott: "A jövőben kizárólag a Blogtér technikai szolgáltatásait kívánom igénybe venni, a blogíró társakkal és persze az olvasóimmal örömmel tartom a kapcsolatot, de a Blogtér vezetésével semmilyen közösséget nem vállalok..." Ha erre akkor a nyilvános és nyílt eltanácsolás volt a reakció, akkor hogyan hihetnék el egyetlen szót is abból, amit most összehord borjúpörköltje után Prospero nagyfőnök? Miket is ír? Hogy BDK rendszeresen "kiadja lelkét"? Jelentem, sem kiadni, sem kilehelni nincs szándékomban. Pláne nem a Blogtér vezetőinek a kedvéért. Doranskyval meg éppenséggel hétfőn ezekkel a sorokkal zártam le a Prosperónak is küldött magánlevelezést: "Azt kértem, hogy ma 12-ig Prospero magánlevelével azonos tartalmú és súlyú nyilvános hozzászólás szülessen, amely felülírja a 18. bejegyzést. Nem történt meg. Ezek után nekem semmilyen kérésem, elvárásom veletek szemben nincsen. Nem kívánok veletek semmiben együttműködni." Ezeknek a nyilatkopzatoknak az ismeretében miért is játssza a naivat Prospetro kedd este: "segits nekünk ebben a tanulási folyamatban"?? A Mester nem vette észre, hogy EZ VOLT AZ OKTATÓFILM? Az, ami eddig történt. Az én "tanításom" annyi volt, hogy bebizonyítottam: amit szabad a szaros kis bloggernak, azt nem szabad a nagy szolgáltatónak. A blogger (BéDéKá ugyanúgy, mint Pityipalkó) bármikor beinthet a Blogtérnek, de a Blogtér emberei nem inthetnek vissza. Bizony nem. Ha pedig mégis, akkor utána hiábavaló a bocsánatkérés és magyarázkodás: a blogger veszi a kalapját, mert amíg van másik szolgáltató, addig le se szarja a Blogtér üzleti érdekeit, és ha forog a gyomra egy túlnyomott reklámtól, akkor keres olyan helyet, ahol nem adagolják túl számára a lepukkant médiasztárt, s ha mégis, akkor úgy fikázhatja, ahogy neki jólesik. Ezt kellene inkább megtanulni és nem arról hablatyolni, hogy "egy virtuális értékrend mentén járunk el". Aha. Virtuális értékrend. Mentén. Járunk el. Vacsorázni, gondolom.

No, erről ennyit. Ahogy másoktól, úgy Prosperótól is elfogadom, hogy elnézést kért. Sőt, őszintén meg is köszönöm. Így mégis emeltebb fővel távozhatok: pont ezt akartam kikényszeríteni. Ám ez csupán azt jelenti, hogy nem haragszom. Sem többet, sem kevesebbet. Azt például egyáltalán nem, hogy bármilyen közös ügyben ezután részt kívánnék venni.

A Blogtérnek mint bárki számára hozzáférhető ingyenes bloghelynek a technikai szolgáltatásait igénybe vettem volna továbbra is, ha nem olyan lett volna erre a bejelentésemre a reagálás, mint amilyen, vagy ha időben megtörtént volna a visszakozás. Nem történt meg, a borjúpörkölt utáni és borozás előtti balcsifílinges happységet pedig amúgy sem tudom komolyan venni, mint ahogy szerzője sem szánhatta annak. Annál azért okosabbnak gondolom, hogy engem komolyan is ennyire hülyére vegyen.

Most akkor megint illenék mindenki önzetlen támogatását és részben egyetértő, részben kijózanítóan kritikus véleményét megköszönnöm, de ezt már egyszer megtettem. Ezt követő utolsó blogtéri posztomban, amely egy felajánlást, fekérést, felhívást - vagy mit - fog tartalmazni, meg amúgy is teszek még egy utolsó tiszteletkört.

Addig is kis türelem, s a távozásomat máris benövi a rózsa.