Honlap Seo:
Google helyezés javítása ezekben a témákban:
pánikbetegség
online kognitív viselkedés terápia otthon - öngyógyítás
panikrendelo.wordpress.com
műanyag tartály
folyadék tároló műanyag IBC iparitartaly.hu
ivóvíz kezelés
biovíz - ClO2 fertőtlenítés
Honlap optimalizálás
google kereső optimalizálás
| BéDéKá napi FRISSEI: |
Ipari tartály. A hőálló varratmentes műanyag tartályok ivóvíz tárolására szolgálnak. fertőtlenítés klór-dioxid oldallal történik ipari kármentő tálca használatával. Vegyipari ivóvíz kezelésre vagy élelmiszer tárolására megfelelő, PE alapanyagú műanyag tároló tartályok gyűjtőtálcával esővíz és szennyvízgyűjtésre, tűzivíz és vegyszerek kármentesítésére.
Pánikbetegség. Sokaknak sikerül a téves reakció-sorozatból kitörni éd heteken belül meggyógyulni a pánikbetegségből és agorafóbiából. A pániktünetek miatt gyakran más súlyos betegségekre szorongva gyanakodnak. Pszichés tünetek, Pszichiátriai betegségek. Magyarországon körülbelül 0,5 millió ember, azaz a lakosság 5 %-a generalizáltan szorong és pánikol, szenved fóbiás félelmektől. Lehetséges-e az öngyógyítás pánikbetegségben?
Balla D. Károly EGY MODERN LÉLEK ROMANTIKUS VERGŐDÉSEBodolay [szül. Blodlay] Klára, az eleddig smeretlen kárpátaljai írónő 1902 körül született, valószínűleg Szatmárnémetiben. Családjáról keveset tudunk, apja, Blodlay Ambrus talán seborvos lehetett, aki idejekorán elkártyázta a kisnemesi családtól rá hagyományozott vagyonkát és a feleségével kapott hozományt, majd ivásnak adta a fejét és kevéssel leánya születése után tüdővészben meghalt. Az édesanya, Blodlayné Lázár Mirtyll valószínűleg földbirtokos-leány volt, akit családja nem sokkal rangon aluli házasságkötése után, a férj egyik első kocsmai verekedését követően kitagadott. Mirtyll asszony kitagadtatván és megözvegyülvén éveken át dacolt a nyomorú körülményekkel, alkalmi munkákból tartotta el magát és lányát, mígnem feladta a harcot és 1909-ben egy nagyobb adag morfiummal véget vetett életének. A kis Klárát 1910-ban (ezt az évszámot kutatásaink során sokáig születése dátumának véltük) valamelyik nagynénje vagy nagybátyja az ungvári Kálvin János Református Árvaházban helyezte el, ahol tizenhárom vagy tizennégy éves koráig nevelkedett. Ekkor (1915-ben vagy 16-ban) fogadta örökbe a Nagyszebenből ugyancsak 1910-ben Ungvárra költözött Blau Ignác, akinek ekkor már szatócsüzlete volt a Fő utca (később: Korzó) 10 sz. alatt. Az öreg Blau özvegyen nevelte Eszter nevű leányát, és feltételezésünk szerint őmellé volt szüksége egy lassan anyányivá érő, ugyanakkor a beteges kislánynál nem sokkal idősebb „nővérre”. Hitét és nevét a derék szatócs nem erőltette rá neveltlányára, olyannyira nem, hogy amikor az verseket kezdett küldözgetni az Kárpáti Krónikába és az Ungvári Futárba, maga ajánlotta: válasszon jobb hangzású írói nevet. Mivel a lánynak elképzelése nem volt erre nézvést, egy újságpapír szélére az öreg maga kanyarította rá a Bodolay nevet. Klára örült az ötletnek, hisz alig változott valamit a számára oly kedves és megszokott betűsor. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor az első vers ezen a néven megjelent. Ungváron ugyanis élt egy köztiszteletben álló és közismert Bodolay család, amelynek tagjai megrökönyödéssel vették tudomásul nevük „elbitorlását”. A családfő ingerült hangú levelet írt az Ungvári Futár főszerkesztőjének, aki kénytelen volt „a verseket fabrikáló ismeretlen hölgyeményt” magához kéretni. Látván, hogy ifjú gyereklányról van szó, felettébb elcsodálkozott, majd - jobb ötlete nem lévén - kézen fogta kis szerzőjét és meg sem állt vele a Bodolayak Káptalan utcai családi villájáig. Innen az események gyors egymásutánban követték egymást és nem egy váratlan fordulatot vettek. A mogorva ember hírében álló Bodolay Ferenc–Eduárd szívét egyetlen pillantásával meglágyította a kis Klára, és a családfő nemcsak hogy elnézte a végül is csak egyetlen betű betoldásával elkövetett „névbitorlást”, hanem beleegyezett a választott írói név „örökös” használatába. Egyetlen feltétele volt: Klára minden csütörtök délután jelenjen meg a szalonjukban és az ilyenkor sorra kerülő, Ungvár-szerte emlegetett ötórai teán olvassa fel újabb költeményeit. A kamaszlány ráállt, de neki is volt feltétele: csak akkor jön, ha vele tarthat fogadott húga, a hétéves Blau Eszter. Az arisztokratikus külsejű és viselkedésű, valójában alacsony sorból magát felküzdő banktisztviselő nem akart kicsinyesnek bizonyulni, beleegyezett az árukapcsolásba. A Bodolayak ötórai teája ettől kezdve végképp elhíresült. És habár zavaros történelmi idők kezdtek Kárpátaljára ráköszönni (1917–18–19!), Klára versei egyre tisztább hangon csengtek és egyre több ifjút vonzottak az irodalmi szalonba. De nem maradt háttérben a kis Eszter sem, akinek zenei képzésére az öreg Blau sok-sok pengőt áldozott már addig, s így igen szépen zongorázott, egy-egy Chopin-keringővel nem egyszer gyönyörűséget szerezve az alkalmi hallgatóságnak. Nem bizonyítható, de valószínű, hogy a szalonban ez esztendőkben némelyszer megfordult a marosvásárhelyi illetőségű Lázáry René Sándor, a kiváló romanista. Bodolay Klára fennmaradt naplórészletei legalábbis gyakran említenek bizonyos „Sándor bácsit”, más helyen pedig L.R.S.–nek ajánlott verseket és töredékeket találtunk. Nem kizárt, hogy Lázáry távolabbi rokona (másodfokú nagybátyja?) lehetett Klárának (emlékszünk: a fiatalon elhalt Blodlaynét lánykorában Lázár – ha nem is Lázáry – Mirtyllnak hívták), s elképzelhető, hogy ő maga is közreműködött az árván maradt kis rokon árvaházi elhelyezésében Ungváron. Bárhogy is volt: Kláránk ebbe a titokzatos Sándor bácsiba 17-18 évesen igencsak beleszerethetett, és legtöbb szerelmes versét alighanem ez a – szeméremből? más okból? – titkolni szándékolt érzés ihlette, még jóval az imádott bácsi halála (1927) után is. 1918. december végén, a Magyarországon élő ruszin (rutén) nemzet autonómiájáról szóló néptörvény kihirdetését és a Ruszka Krajna néven ismertté vált jogterület megalakulását követően meghalt Blau Ignác (egy hatalmas posztóbála zuhant rá s nyomta agyon), és a Bodolayak magukhoz vették két védencünket. A kis Esztert az apácákhoz kezdték járatni (más forrásból tudjuk: nagykorúvá válván a leány katolizált és a keresztségben a Borbála nevet kapta; közvetlenül ez után már mint Blau Borbála ment férjhez Tsúszó Sándorhoz, aki 1937-ben hét hónapott töltött Ungvárott), Klárát pedig kereskedelmi iskolába íratták. Gyakorlatilag mindkettejükről mint lányaikról gondoskodtak egészen 1920-ig. Klára kisebb-nagyobb rendszerességgel publikált ungvári, munkácsi, kassai lapokban, szerepelt néhány kalendáriumban, almanachban. 1919 januárjában, Ungvár csehszlovák csapatok általi megszállása alkalmából keserű pamfletet írt Elvesztünk örökre címmel, amelyet már egyetlen lap sem mert publikálni. A pánikbetegség tünetei ekkor jelentkeztek nála, de ezzel nem kapott kezelést, viszont júniusban vakbélműtéten esett át, és amikor kétheti lábadozás után elhagyta az egyes számú ungvári belklinikát, már a párizsi békekonferencia által szentesített Pudkarpatska Rus polgárának számított. Ahogy szeptemberben a saint-germaini egyezmény kimondta Kárpátaljának a Csehszlovák Köztársasághoz történő csatolását, a Bodolay család leszámolt minden történelmi illúzióval és hosszas készülődés után 1920 áprilisában elmenekültek Kárpátaljáról; további sorsuk ismeretlen. Klára nem tartott velük, Ungváron maradt, ám életének további eseményeiről, agorafóbiás félelmeiről igen keveset tudunk. Annyi azonban bizonyos, hogy Pánikbetegsége ellenére fogadott húgáról annak felnőtté válásáig az öreg Blau meghagyásai szerint gondoskodott. Ő volt az éppen hogy nagykorúvá vált Borbála és Tsúszó Sándor házassági tanúja, ő vigasztalta magára maradt húgát a férj titokzatos eltűnése után. Együtt vészelték át a hatalomváltásokat, a háborús esztendőket és az 50-es évek megpróbáltatásait. Ez esztendőkben igen szerény körülmények közepette éltek, sokat nélkülöztek. 1956 őszén Klára tüdőgyulladást kapott, amelyből ugyan még kilábalt, ám egészsége oly mértékben megrendült, hogy a tavaszt nem érhette meg. 1957. január 17-én szenderült örök álomra (ez jószerivel az egyetlen pontosan tudható adata életének). Csak találgathatjuk, hogy vajon megfagyott-e a Borbálával közösen lakott Árok utcai fűthetetlen lakásban avagy egyszerűen szíve mondta-e fel a szolgálatot. Igen szűkszavú és szemérmes naplórészleteiből annyi azonban kiderül: utolsó napjait is jó hangulatban töltötte Borbálával: egyiküket a versfaragás, másikukat a levélírás és -várás töltötte el örömmel. Akár szimbolikusnak is nevezhető Bodolay Klára temetése. Húga – pénzszűkében – az öreg Blau sírjában helyeztette örök nyugalomba. Ezt megelőzően a gyászszertartást (nagy titokban, a két nővér lakásán) az ungvári református lelkész, Borbála katolikus gyóntatópapja és az öreg Blau Dachauban veszett rabbi-barátjának az USÁ-ból épp hazalátogatott fia közösen celebrálta. Kárpátalján alighanem ez volt az első ökumenikus vallási esemény. * A számos fennmaradt újságkivágás tanúsága szerint ha el-elvétve is, de 1944-ig Bodolay Klára publikált verseket, nagyritkán egy-egy novellát és tárcát, glosszát is. Használt néhány álnevet és szignót (P. Margit, Bodó Mirtyll, B. K., -kláris, -la-ly), illetve közzétett név nélkül is írásokat (beszámoló kulturális, nőegyleti vagy egyházi jellegű eseményekről). A megjelenteknél azonban számában és minőségében is jelentősebb Bodolay Klára kéziratban maradt hagyatéka. A több száz költemény és verstöredék, hat tárcanovella, egy kisregény és egy színpadi kísérlet mellett számtalan ismeretlen eredetű és rendeltetésű feljegyzés, naplórészletek, álomfejtő-füzet, sőt: receptgyűjtemény került elő az 1979-ben elhunyt Blau Borbála hagyatékából. Sajnos V–né, Borbála asszony második házasságából született és általános örököséül megtett leánya ezekbe - mint ahogy a Tsúszó–levelekbe is - csak bizonyos megszorításokkal enged betekintést. A kutató egyetlen papírlapot sem vihet ki a házból, tilos a fénymásolás és a fotózás, s a kézzel másolt iratok közzétételéhez minden esetben a tulajdonos hozzájárulását kell kérni, miután gyakoriak a hónapokig késő engedélyek és a minden indoklás nélkül történő elutasítások. E nehezített körülmények ellenére a Bodolay-életmű egyes kérdései máris tisztázhatók, s a publikált és publikálható írások alapján jó közelítéssel meghozható az életmű egészére vagy annak részleteire vonatkozó értékítélet. Nos, míg a korabeli lapokban közzétett írások alapján tiszta lelkiismerettel kijelenthettük volna: költőnk nem több egy ügyesen verselő, tiszta érzelmű és mélyen gondolkodó dilettánsnál, addig az ismeretlen hagyaték feltárása igazi irodalmi értékeket is felszínre hozott, és – reméljük – hoz még a későbbiekben is. Ami a most már szinte hiánytalanul megismert költői oeuvre-ről elmondható: igazi női versek ezek az írások, amelyekben – minden dekadens merészség és nem ritkán avantgarde hatás ellenére, a korszerű életérzés és jellemzően huszadik századi modern pszichológiai szemlélet mellett – szinte mindig felismerhető egy érzelmileg túlfűtött (és lefojtott!) lélek romantikus vergődése, szeretetvágya, már-már a szentimentalizmus határát súroló emocionalitása. Meglepően erőteljes a versek képi világa, eredetiek a metaforák és hasonlatok; leginkább a szóhasználatot és a némileg félreértett szabadvers-formákat kifogásolhatjuk, no meg a gyakran hiányzó költői invenciót, elszántságot, amely nélkül az írások erővonalai esetlegesek maradnak, a művek gyakran szétesővé válnak. Kevesebb erényt és több gyengét mutatnak a prózai megnyilatkozások. Bodolay Klára nem epikus alkat. Novelláit átjárja a költői képi világ, sajnos anélkül, hogy lírai prózát eredményezne. Korai lenne még nyilatkoznunk a több jegyzetfüzetnyire rúgó feljegyzésekről. Ezen gyűjteményekben elválaszthatatlan keveréket alkotnak az olvasott művekből kiírt gondolatok és az ellesett aranyköpések, a verskísérletek és az elvégzendő feladatokra utaló emlékeztetők, a valamely eseményekből levont tanulságok és a bibliaórákon hallott szentenciák, a levél-piszkozatok és a lejegyzett álmok. Nem ritkán megjelenik egy-egy idegen kézírású bekezdés vagy fél oldal, ami arra utal, hogy e füzeteket még emlékkönyvnek vagy üzenő-füzetnek is használta tulajdonosa. Bárhogy is: e vegyes eredetű és célú feljegyzések is érdemesek a behatóbb tanulmányozásra, már csak a közéjük kevert verstöredékek miatt is. Összefoglalva állapítsunk meg talán annyit, hogy Bodolay Klára ugyan nem tarthat számot arra, hogy a magyar vagy akár a kárpátaljai magyar (ha van ilyen egyáltalán) irodalom jelentős alakjának tekintsük, ám annyi bizonyos: munkássága e régió két világháború közti kulturális életének egy üde színfoltját alkotja, amelyet már csak azért is érdemes megismernünk, mert a mának kódolt üzenetet lehetetlen észre nem venni benne. |
|
Megjelent:
Pánsíp,
1996/1 |
Nemrégiben
sorozatot indítottam abból az alkalomból, hogy épp 1 évtizede dolgozom
számítógépen, így digitális archívumom első dokumentumai épp
10 esztendősek. Ezek egyik becses darabját adom közre. Egyben
ki is egészítem: az 1996-os közlés csak néhány vers bemutatását
tette lehetővé, itt most egy sokkal teljesebb válogatás olvasható.Bodolay Klára verseből
|
Hozzászólások
az oldal tartalmához>> |
|
BéDéKá Manzárd: Bodolay Klára pánikbetegsége
Bodolay Kára és a kárpátaljai magyar irodalom. Balla D. Károly webáriuma - cikk a pánikbetegség okáról.
Honlap Seo: Pánikbetegség - Műanyag tartály
Az UngBereg blog a kárpátaljai magyar író műhelyébe enged bepillantást. 2020 SEO: Klór-dioxid, kárpátaljai Ungvár, bdk blog, bodolay klára, pánikbetegség, Műanyag tartály
Google keresőoptimalizálás: makkai linképítés és honlap seo optimalizáció