public relations - link elhelyezés weboldalon

06. július 12.

Ma sakkoztam Csöngével! A bejelentés két dolog miatt fontos. Első, hogy leányom tőlem függetlenül megtanulta a legzseniálisabb szellemi játékot és velem már egészen tisztességes tudás birtokában ült le megküzdeni. A másik, hogy én talán 5-6 éve nem tologattam a bábokat, így igencsak jólesett egyik legnagyobb kedvtelésemhez viszatérni.

Amikor Évával már tervezgettük, hogy gyerekünk lesz, akkor nagy bölcsen kifejtettem, hogy én újszülöttünkkel nyilván semmit sem tudok majd kezdeni, hiszen még csak beszélni sem lesz képes az istenedta. A nevelésébe majd akkor fogok bekapcsolódni, mondtam, ha már rendesen el lehet vele beszélgetni és eléggé okos lesz ahhoz, hogy megtanítsam sakkozni.

Persze ezt nem gondoltam teljesen komolyan, de akkor még valóban nem volt fogalmam arról, hogy már a pár napos csecsemővel is milyen jól el lehet "diskurálni". Kolos hosszú órákat töltött az ölemben (koraszülött volt, állandóan "pótetetni" kellett), és igen alaposan megtapasztalhattam, milyen roppant gazdag és árnyalt kommunikációra képes, mennyi mindent ki tud fejezni a legapróbb szemmozgással, homlokráncolással, ajakbiggyesztéssel. Mennyi mindent tud közölni még azelőtt, mielőtt nevetne vagy sírna, és azt is hányféleképpen tudja!

Így aztán olyan nagyon nem is vártam, hogy sakkozni megtaníthassam. Alkalomadtán azért persze megtörtént a beavatás, kiskorában, ha nem is túl sűrűn, de gyakorta játszottunk. Az igazi élvezetes játszmákig azonban nem jutottunk el.

Nekem meg valahogy soha nem adatott meg, hogy hosszabb időn át állandó sakkpartnerem legyen. Gyerekkoromban és kamaszként bátyámmal játszottam viszonylag rendszeresen, aztán az egyetemista koromban kialakult társaságomban Emesével és Imrével (vele még később is, habár csak alkalomszerűen, de elég sokáig, barátságunk megromlásáig), ifjú házasként pedig Évával. De a rövid intenzív korszakokat minden esetben a ritkuló majd elmaradó partik váltották fel.

Lehet, hogy öreg tatusként majd Csönge fog felvidítani, amikor néha elém penderül hóna alatt egy sakktáblával?

---

Éva a minap azzal szórakoztatott bennünket (Csöngét és engem), hogy a Forrás frissen megjött dupla nyári számából gyerekvereseket olvasott fel. A kecskeméti folyóirat nyaranta tematikus és összevont számokkal jelentkezik, ezúttal a "Kicsi versek" és a "Gyermek és irodalom" hívószlogenek köré szervezték a szerkesztők az anyagot. Kedvenceinkkel kezdődik: Tóth Krisztina, Szabó T. Anna... Mégsem az ő verseiknél, hanem Határ Győző bravúros remeklésénél kezdtünk gurgulázva kacagni.

Nekem meg, amikor mindezt leírom, az az idétlenség jut eszembe, hogy a Londonban élő idős költő nem határokon túli magyar, hanem magyarokon túli Határ.

---