A nyomok az ungvári egyetem magyar tanszékére vezetnek...

Február 27-i naplómban megírtam, Kőszeghy tévedett abban, hogy a Gondolta a fene mondást Adyval hozta kapcsolatba, hiszen nemcsak az irodalmi köztudat adja a kifejezést Arany szájába, hanem a hitelesnek tekinthető források is a Toldi szerzőjéhez vezetik vissza a szálakat.

Tegnapelőtt Horváth Sanyi felhívott ez ügyben. Ő ugyan nem internetezik (mondta szinte büszkén, holott a KISZó épp nemrégiben kapott széles sávú műholdas hozzáférést), de jelezték neki, hogy a honlapomon... Az a helyzet - folytatta - hogy Kőszeghy őtőle kérdezte, mi is a mondás eredete, és ő bizony azonnal Adyt nevezte néven, de azért rá akart erősíteni az emlékezetére, és megkérdezte Gorvay Erzsikétől is (tanárunk volt az egyetemen), aki határozottan állította, a Gondolta a fené-re Ady fakadt, mégpedig akkor, amikor Az ős Kajánról szóló kritikát olvasta. Van-e ennek írott forrása, kérdeztem Sanyit. Az bizony nincsen. No, nekem viszont van, és felolvastam a 27-i naplóm vonatkozó részleteit. "Lehet, hogy két különböző dologról beszélünk", volt a véleménye Sanyinak. Hát az bizony valóban meglehet, mondtam, de másra gondoltam, mint ő.

Bár Aranyra vonatkozóan százával találtam hivatkozásokat, Adyval összefüggésben pedig egyre sem akadtam, azért csak rákérdeztem pár partneremnél is: ők hogy tudják? Nos, a nem-kárpátaljaiak kivétel nélkül csakis Arannyal tudták a mondást kapcsolatba hozni (irodalomtörténészek és laikusok egyaránt voltak köztük). Ady mint lehetséges forrás kizárólag azoknál merült fel, akik az ungvári egyetem magyar tanszékén végeztek. Ebből ugyan merész, de logikus következtetés: ez a verzió itt, Ungváron született meg, és alighanem Gortvay Erzsébet egyetemi docens elméjében, aki ezek szerint nemzedékeket oltott be ezzel a tévhittel.

Erről azt gondolom, hogy egszrészt az anekdoták természete már csak ilyen: ha vándormutívummá válnak, akkor bizony szereplőik is felcserélődhetnek; ugyanazt a történetet el lehet mesélni Napóleonnal vagy Sztálinnal, Churchillel vagy Roosevelttel, Királyhegyi Pállal vagy Darvas Szilárddal, Karády Katalinnal vagy Medveczky Ilonával; mésrészt viszont ha mind a közvélemény, mind a szakma egy bizonyos személlyel hoz összefüggésbe egy bizonyos anekdotát vagy szállióigét, akkor mással behelyettesíteni bizony tévedés; hibává akkor válik, ha a tévedést még további adalékkal (Az ős Kaján említése) kívánja hitelesíteni az átíró; vétekké pedig akkor, ha beavatatlanok nemzedékeit tanítja félre saját tévhite alapján.

Nota bene. Ady minimum azt mondta volna, hogy Gondolta a franckarika. Vagy méginkább: Gondolta a rosseb.

*

Megjelent Pilinszky-projektumom első két szonettje a Debreceni Dusputában: Hitványok között | Halk enyészet.

Az lenne az igazi, ha nemcsak az egyes publikációkhoz, hanem a teljes szonettsorozathoz találnék médiapartnert, és mindez nem az elképzelt munka végeztével történne, hanem menet közben, hogy ne csupán a kész terméket, hanem a munka menetét is dokumentálhatnám. Jobb híján mindezt itt, a honlapomon fogom megtenni, de ahogy a Tejmozi esetében a Romániai Magyar Szó felajánlása is új lendületet adott a munkámnak, úgy itt is felpörgetné a dolgot egy komoly és megbízható partner. Bőven megelégednék havi 2 szonett és pár sornyi munkanapló publikálási lehetőségével.

*

Éva Az utcai szoba című kisprózája németül is megjelent Az utca szótára c. projektum szervezőinek honlapján. Az akció keretében az anyagok rövidesen könyv alakban is megjelennek, sőt, az építészettel (!) foglalkozó ötletgazdák másféle folytatást is kilátásba helyeztek. De erről még csitt!

*

A Peresztrojkácska bekerült a kereskedelmi forgalomba, de számomra még nem teljesen átlátható a miként és a hogyan, ezért egyelőre a megrendelést lehetővé tevő oldal linkjét még nem adom meg. Ellenben ezúton köszönöm meg mindazok kedvességét, akik a kapott dedikált példányok megérkeztét visszaigazolták, illetve az írásokat vagy a könyvet érdemben is "méltatták". Azt szinte mindenki hangsúlyozta, hogy dedikált e-bookja eddig nem volt. Mit mondjak: én sem dedikáltam még ilyesmit.

*

Az ember mindig talál valamit az interneten. Most nem is a saját nevemre, hanem egy írótárséra kerestem rá a Googlében (Kolossal egy új linkgyűjteményt tervezünk közzétenni), és eközben akadtam rá erre az oldalra: Balla D. Károly: "Ajtó, ablak be van zárva". A közlemény (a néhány gépelési hibától és az eléggé ijesztő háttérképtől eltekintve) több szempontból is érdekes. Először is azért, mert ilyen interjú-riport-novellát sem előtte, sem azóta nem írtam. Másodszor, mert bőven a komputeres korszakom előtt született, és mivel azóta nem volt a szövegre szükségem, így nekem nincs meg digitálisan: a honlapgazdák szedték be a nyomtatott forrás alapján - köszönöm. A harmadik érdekesség, hogy mennyire megváltozott a véleményem mindarról, ami ebben az írásban fontos-értékes-hősies színben tűnik fel. Akkor valóban annak láttam. Ma viszont...