Balla
D. Károly (1957) irodalmunk azon képviselői közé tartozik, akiket némi
leegyszerűsítéssel határon túli magyar íróknak neveznek. Ami ugyan földrajzi
szempontból igaz, ám törekvéseiket, eredményeiket és nem ritkán ismertségüket
illetően nem is jelent többet lakhelyük meghatározottságánál. Bizonyíthatja
ezt a kárpátaljai Ungváron élő Balla D. Károly új kötete is, és nem csupán
azzal, hogy egy a lakhelyétől közel 600 km-re működő könyves műhely, a
pécsi Pro Pannonia Kiadó jelentette meg, hanem azzal is, hogy a Világvége
c. gyűjtemény novelláiban ugyan fel-feltűnnek egy kevéssé ismert peremvidék
rekvizitumai, ám az ábrázolás módja, a szerző írói modora, stílusa jól
illeszkedik a modern magyar epika kánonjába. Balla D. könyvében szinte
azonos hangsúlyt kap a realisztikus ábrázolás és az álomszerűség, a leíró
módszer és a metaforikus absztrakció, a hagyomány és a formabontó kísérlet.
Szerzőnk a tradíció felől érkezik a modernitáshoz, határozott kontúrokat
fest, de mindig meghagyja a befogadói fantázia mozgásterét és az értelmezés
szabadságát.
(terasz.hu) |
