Búcsú a Professzor Úrtól

– Udvari István emlékezete –

2005. november 9-én elhunyt Dr. Udvari István a Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszékének – a Nyíregyházi Főiskola egyetlen egyetemi szinten akkreditált egységének – alapítója és tanszékvezetője. Halálával nemcsak a kart és az intézményt, hanem a nemzetközi és a magyar ukrainisztikát és ruthenisztikát is pótolhatatlan veszteség érte. Halálhírére itthon és a határon túl is megkondultak a harangok – az Őt ismerők lelkében és emlékezetében – a szolgálat, hit és teremteni akarás örökös lázában égő tudós és tanár ilyen korai halála miatt. Élhetett volna kevesebb munkával, kevesebb szolgálattal, páratlan tehetsége akkor is méltó helyet biztosított volna számára mind a tudományos életben, mind a felsőoktatásban. De Udvari István elvetette a félrehúzódó, a középszerű, a sorssal csöndesen alkut kötő lét esélyeit, és egész életét egyetlen teremtő lázadásban valósította meg. Messziről érkezett és messzire jutott ritka akaratával és tudásával. Életútjának rövid idézése is az odaadás és a teremtés páratlan útját illusztrálja.

 1950. július 14-én született Tornyospálcán. Mándokon érettségizett, s Debrecenben a KLTE-n szerzett történelem-orosz szakos diplomát 1975-ben. 1978-tól élete utolsó napjáig dolgozott a Nyíregyházi Főiskolán, illetve jogelőd intézményében a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. 1981-ben egyetemi doktori, 1987-ben kandidátusi, 1997-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett, 1995-ben habilitált. 1989-től főiskolai, 1997-től egyetemi tanár volt, 1997-ben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. 1990 és 1992 között a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tudományos főigazgató-helyettesi státuszát is betöltötte, majd alapító tagja lett az ELTE BTK Nyelvészeti Doktori Iskolájának. A KLTE Szláv Filológiai Intézetében és az ELTE Szláv Filológiai Tanszékén a PhD-képzés alprogram-vezetőjeként képviselte főiskolánkat. 2001-től a Studia Slavica Hungarica szlavisztikai akadémiai folyóirat szerkesztőbizottsági tagjává választották. Két tanéven át volt tagja a KLTE Doktori, majd 2001-ig a Debreceni Egyetem BTK Habilitációs Bizottságának.

A főiskolán előbb az Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék munkatársa volt, majd tanári életművének fókuszaként 1992-ben alapította meg és készítette föl eredményes akkreditációra az Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéket. Az egység 1993 őszétől 1999-ig főiskolai szintű tanszékként működött. A Professzor Úr munkájának gyümölcseként 2000-től akkreditálta az intézmény egyetlen egyetemi jogú tanszékeként a Magyar Akkreditációs Bizottság. A tanszékalapító Udvari István az ukrán és ruszin kultúra országosan is egyik legjelentősebb centrumát építette ki az ország keleti területén, közel e nyelvek és kultúrák anyaországaihoz. Az Ő irányításával a tanszék nemzeti méretekben is meghatározó tudományos teljesítményt nyújtva könyvek, jegyzetek, szótárak, néprajzi, történeti, nyelvészeti, vallástörténeti tanulmányok sokaságát jelentette meg. Dr. Udvari István munkásságának arányait önmagában is tükrözheti, hogy az életművéről csupán 1974-től 2000-ig készült bibliográfia több mint ezer tételt tartalmaz. Mélységeiben tanulmányozta az ukrán nép történelmét, irodalmát, demográfiáját; ruthenisztikai kutatásaival pedig mind ukrán, mind ruszin, mind magyar vonatkozásban igazolta és részben feltárta, hogy a Magyar Királyságban élt ruszinok összekötő kapocs szerepét töltötték be az ukrán és az orosz, valamint a magyar művelődés között. A hazai ruthenisztika szervezeti kereteit, a kutatás módszereit és e szlavisztikai diszciplína prioritásait és feladatait Udvari István munkássága alapvetően határozta meg. Az általa elindított Studia Ukrainica et Rusinica című sorozatnak több mint egy tucat könyve jelent meg. A Világirodalmi lexikon ukrán anyagába a Professzor Úr mintegy hatvan cikket írt. Jelentős kapcsolatokat épített ki a környező országok ukrainisztikai és ruszinisztikai műhelyeivel is (Eperjes, Ungvár, Ternopol, Kijev, Újvidék). 1988-ban, 1993-ban és 1998-ban előadásokat tartott a szlavisták szófiai, pozsonyi, valamint krakkói világkongresszusán; Lvovban, Harkovban és Odesszában pedig az ukrainisták világkongresszusának volt fölszólalója s tevékeny részese. A millennium évétől indította el a Magyar-Ukrán Szótár úttörő jelentőségű munkálatait. Szakmai feladatainak ellátása mellett a tudományos közéletben a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Modern Filológiai Társaságnak, az MTA Nyelvtudományi Bizottsága Szótártani Bizottságának, a Ruszinisták Nemzetközi Szervezetének volt tagja, a Magyarországi Ukrainisták Egyesületének pedig az elnöki tisztségét töltötte be. Intézményünkben, ahol számos barátja, kollégája, tanítványa őrzi emlékeiben mosolyát és arcát, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei című sorozatnak volt a főszerkesztője.

A Professzor Urat felsőoktatás-szervező, tudományos, közéleti és nemzetközi kapcsolatokat építő kulturális munkássága alapján a Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar vezetőinek javaslatára a Nyíregyházi Főiskola rektora 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Arany Fokozata kitüntetésre terjesztette fel. Mind a kitüntetés, mind pedig barátunk utolsó ölelése most már örök hiány marad.

Lehunyt szemünk mögött csak emlékeinkben köszönhetjük meg odaadó munkáját, felejthetetlen személyiségét és szeretetét, amellyel Ő tüntette ki életünket.

 

Dr. Jánosi Zoltán

kari főigazgató