Megjelent kritikák
Berniczky Éva: A tojásárus hosszúnapja

Legeza Ilona könyvismertetése:

Berniczky Éva: A TOJÁSÁRUS HOSSZÚNAPJA

Berniczky Éva Kárpátalján, Ungváron élő novellista és meseíró.

Pusztulás és értelmetlenség, szürkeség és monotónia - a közép-kelet-európai nyomorúság, a látszatszabadság, a befejezetlen múlt - közegébe, már-már irreális világba viszi olvasóit a szerző első önálló - balladás hangvételű - novelláskötetében. Egyszerre ismerős és ismeretlen, egyszerre természetes és bizarr világ elevenedik meg ezekben a novellákban. Ismerős, mert szomorú kisembereké az ábrázolt lét, de mégis sejtelmes-homályos, mert belső, lélekmélyi rezdüléseiket jelzi az író. Jelzi: hiszen nem hagyományos értelemben, aprólékosan mutatja be hősei gondolkodását vagy érzelmi életét, inkább reakcióikat, gesztusaikat vetíti ki pillanatfelvételek sorozatának formájában. Novelláiban együtt él az álomszerű és a dokumentált, a realis és irreális. Valódi cselekménye nincs ezeknek a kisprózáknak; hol szimbolikus, hol szürreális képein és metafóráin sejlik át a cselekmény.

'A bábozódás kora' - olvashatjuk az egyik elbeszélés címeként, és belemélyedve a kötetbe, az a benyomásunk, hogy a szereplők legfontosabb tulajdonsága a befeléfordulás, ami tovább fokozza bennük az idegenség, otthontalanság érzését és az ennek nyomán jelentkező depressziót, szeretetvágyat. Boró néni hajlik az angolos abszurditásra. Gumitestű babáira gyermekkorában gombostűkkel szúrta rá gyilkos elszántsággal a babaruhát. Egy szép napon menyasszonyi ruhát húz: férjhez megy, és e naptól kezdve gyilkos elszántsággal szegül szembe minden csínnyel, ami a tovatűnt gyermeki iróniát idézi, és képzelt boldogságát megkérdőjelezi (A paradicsommadár).

Eredeti képekkel tűzdelt, olvasmányos, értékes próza: abszurditásaival együtt is hiteles képsor a hatvanas-nyolcvanas évek kárpátaljai társadalmáról.