Gitáromba
rozsdásodtak az akkordok,
az ernyedt húroknak idegen
gémberedett ujjaim búja,
csak a buja páfrányok tenyésznek
kertek hűs-nedves zugában,
hogy karbonkori erdőket idézve
visszakönnyezzék a hajnali harmatot.
Telefonom
kagylója gyöngytelen,
bár tengert morajlik a membrán,
de kedvesem hangja elvész
a jelek rengetegében,
csak az ében éj ereget
részeg denevéreket a térbe,
hogy a röptükhöz szelídült szél
megzörgesse félig nyitott ablakom.