Balla D. Károly

Fáj a hideg

Fáj a hideg.
Idegeimen menetel a fagy.
Agyam: félelem, dac és jégharag.

Fáj a hideg.
A hó csendje kínjában csikorog.
Amott egy vézna őz is térdre rogy.
Fázós fény fut fel-fel-fel a fákra,
a szél is reszket, vacog, akárha
visszajáró bűnt, lidércet látna.

Fáj a hideg.
Zörög, rándul a tél szerkezete,
ez a csontváz-meztelen, fekete
lényeg; pszt, szólni nem mer a haladék.
Gyáva szemét hunyja folyón a lék,
fázik, remeg és lúdbőrzik a vidék.

Fáj a hideg,
mint tövist félő léleknek fájna
a kéjjel mélyre döfött lándzsa.

(1985)