Zizeg
a szó a szélsodort papíron,
fehér lapokra bomlik szét a táj,
s a szűk közöttbe bujtatott halál
is érkezik, ha jambusokkal hívom.
Miként
az este lábon lőtt madár
csak arra vár, a hajnal vérben izzon,
úgy verdes át a szégyenen, a píron,
az érvek foszló szélein a szárny.
Az
exegézis nem lehet enyém.
A súlyos röptök célja az a büszke,
nemes, nagy ág lesz,
ott
megpihen a szenvedett erény,
és ezt vetíti égre egek tükre:
•••••••••••••••••••••••
(2004)