Balla D. Károly

A halász

Másra figyel, de száradni a hálót szépen kiteríti.
Már nem érik korszakos hatások.
Csak bőre kérge hámlik és a színehagyott ég
ásítja rá a múló időt, amikor elhalad
oszló haltetemek fölött.
Nem fordul hátra, pedig hallja,
amint a kikötött csónakba csap a víz.
Nem néz maga elé és nem fürkészi sasszemmel a távolt.
Nem látja magát kívülről. Sem belülről.
Másra figyel.
Ha jól emlékszik, azelőtt nem volt otthona,
ahol senki sem várhatta volna.

(1998)