következő>

Mindössze 2 teljes és 2 fél napot voltunk távol, én mégis sokkal többnek érzem. Pedig annyira a programunk sem volt sűrű (és végig igen kellemes), inkább arról lehet szó, hogy én lettem fáradékonyabb és a ritkább alkalmak miatt el is szoktam az ilyen dús élményektől.

Szombat. Dél körül indultunk hármasban, egy óra volt mindössze a határ, késő délutánra már ott is voltunk Vit lakása előtt, aki velünk jött az ELTE kollégiumához, hogy segítsen Csönge beköltöztetésében (kismillió holmi). Le is zajlott a hőcölködés elég gyorsan, 7 körül már mi is a szállásunkon voltunk. Erre az estére Mika Robival (Papiruszportál) beszéltünk meg találkozót, el is jött, és vagy 2 óra hosszat nagyon jót beszélgettünk, privát és szakmai dolgokat is érintve. Remek metall- és hardrock-összeállítást kaptam tőle, egy teljes DVD.

Vasárnap. Délelőtt Gátiékhoz mentünk, ahogy István szokta mondani, nagyot "prüntyögtünk", ott ebédeltünk, és onnan indultunk a Szépművészeti Múzeumba, leginkább a Picasso szerelmei c. kiállítást megnézendő. Élvezhető anyag, szakmailag értékesen és közönségbarát módon összerakva. Talán csak kép van egy kicsit kevés, pontosabban: jelentős művekben szűkölködik valamelyest a tárlat. Ezeket igyekszik pótolni az információk és dokumentumok ízléses bemutatása.

(Hosszabb időt ez előtt a kép előtt töltöttünk, megfigyelve, a "germán szépség" portréjába hogyan lopta a Mester saját profilját, a szoba két falának érintkezéséből adódó tengely hogyan metszi ketté az arcot, az egyik kéz 90 fokos elforgatásából hogyan adódik a másik, amely egyszerre a fotel hiányzó karfájának a szerepét is betölti...)

Szinte ellenkezőleg hatott a Rembrand 400 c. tárlat, itt meg a bőség zavarával küzdött az ember, a flamand mester sok száz rézckarcát lehetetlenség egyszeri látogatással befogadni. Csupa kis remekmű, tenyérnyi vagy annál alig nagyobb lenyomatok százszámra, bármelyik előtt meg lehetne állni hosszú percekre. Az első 20 után aztán már lankad a részletekre is kíváncsi figyelem, fél perc alatt végzünk az egyes darabokkal, a gyűjtemény felénél pedig nagyjából meg is telik a winchester. És a terem közepén sorjázó tárlók után még ott vannak a teleaggatott oldalfalak a valamivel nagyobb méretű és alighanem legizgalmasabb munkákkal. Élvezetes, de eléggé kimerítő két óra.

Kis felüdülés: a kortárs művészek Rembrandtra reagáló Re:mbrand c. alkalmi és tematikus gyűjteménye. Néhány jópofa, de több érdektelen, csak dekorativitásával vagy újszerűségével s nem esztétikai értékével üdítő kép, vizuális kísérlet.

A sűrű műélvezet és a képtárban töltött kb. négy és fél óra után Krisztiánnal találkoztunk, sétáltunk és beszélgettünk, kávéztunk, illetve üdítőt iddogáltunk a városligeti sörsátorban, ahonnan elég hamar elűzött minket a borzalmas muzsika (ócska slágerek harmonika-kísérettel, borgőzös hangon; teljesen méltatlan egy fővárosi helyszínhez!). Ennek ellentétjeként jóérzéssel töltött el, hogy Krisztián DVD-re írt nekem 46 Chick Corea-albumot, máris inkább azt hallgattam volna... Persze, a lányok nem túl nagy örömére, kicsit pillangószíveztünk is, és a privát témák mellett leendő közös projektünk is szóba került.

Krisztiántól elbúcsúzva újra Vit lakása elé gördultünk, hogy Csönge számítógépét beterheljük a kocsiba (előző este be sem fért volna), és el is indultunk Éviékhez a Csillaghegyre. Kertjükben a kellemes filagória alatt finomat vacsoráztunk. Valódi hölgykoszorú vett körül, két asszony és két lány (Évi és Éva, Csönge és Nola), bár igaz, utóbbi leginkább csak hallgatásával vett részt az egyébként igen élénk diskurzusban. Évi jóleső természetességgel háziasszonykodott és ahhot képest, hogy személyesen csak másodszor találkoztunk, máris régi és bensőséges barátságnak hatott a kapcsolatunk. (Megkaptam Szerb Antal Pendragon legendájának filmváltozatát, ugyancsak DVD-n, lesz mit itthon nézni és hallgatni.)

Ezek után Csöngét és a számítógépét szállására fuvaroztuk.

Hétfő. Búcsú Csöngétől, ügyintézés a belvárosban, egy kellemes kávé a Károly-körúton, dél körül indulás haza. A határ a magyar oldalon szinte üres, csupán a hídon és az ukrán oldalon volt kisebb torlódás, de bő félóra alatt túl voltunk rajta, jó időben hazaértünk. Hulla fáradtan még a szémítógép elé is leültem, főleg, hogy megnézzem, hogy állok a Pillangószívvel (nem is olyan rosszul, lásd alább).

Sűrű hetem lesz, 3 lapba 3 különböző műfajú dolgot is meg kell írnom péntekig, de azért igyekszem itt sem magára hagyni az olvasóimat. Újabb Pillangószív-ötletek is várhatók. Addig is ajánlom szíves megtekintésre ezt: a Серце метелика jelenti.

Sok levél is várt itthon, közte egészen izgalmasak is, jelentkezett például hajdani irodalmi szalonunknak egy akkor nagyon fiatal látogatója, továbbá kedves, bár roppant kritikus hangnemű sorok volt tanáromtól, mindezen felül egy októberi pécsi meghívás körvonala is kirajzolódni látszik. De ezekről majd később.