A
cihelődés-történetem előző
részében idézett és sokat emlegetett bejegyzés akkor ütött
kupán (pénteken késő este), amikor éppen egy olyan döntésen voltam
túl, amely felszabadított az előző napok nyomasztó vívódásai alól.
Ennek lényege az volt, hogy csak úgy tudok maradni a Blogtéren,
ha nem vállalok szellemi közösséget vezetőivel, hanem csupáncsak
technikai értelemben maradok a felhasználójuk. Éppen jóízűen kommentelgettem,
csevegtem a későn is ébren lévőkkel, éppen elbúcsúztam tőlük,
de pechemre még frissítettem egyet ezen
az oldalon. És ott volt a 18. bejegyzés, az eltanácsoló szép
üzenet, Prospero
apostol 18. intése a Blogtér-renitenshez.
Szombaton
aztán felcsillant a remény: hátha nem is ő írta (nem volt bejelentkezve
s később valaki beírt a nevében.) Ezzel együtt sem lett valami
jó kedvem. Hogy felszólítása értelmében magánlevelet írjak neki,
az eszembe sem jutott. Ellenben ő írt nekem, azzal kezdve, hogy
ne idézzem. Bár - megismétlem - a Blogtér vezetőjeként hozott
döntéseiről értesített engem, és a levele alján az állt, hogy:
»blogter.hu
| a vélemény számít
»budapest 1055, kossuth tér 16-17. I/3.
utólagos kérésre innen egy mobilszám törölve. a
Blogtér hivatali címe után betőzve ki gondolta volna, hogy nem
hivatali szám
-
így magánlevél-volta számomra kétséges, mégis tiszteletben tartom
kérését, és csupán a magam hosszú és unalmas válaszát közlöm:
"Kedves
Csaba,
köszönöm leveledet, és
örülök, hogy te jelentkeztél és nem vártad el, hogy én kopogtassak,
mint erre nevezetes 18. kommentedben kértél.
Én is aludtam egyet a
konfliktusra, és abban is biztos vagyok, hogy én is túlreagáltam
a dolgot, amiért pedig én kérek elnézést.
De: más, ha egy blogger gőzöl be kicsit, és más, ha a szolgáltató
emberei ragadtatják el magukat túlságosan.
Én fenntartottam mindig
is magamnak a jogot, hogy szóvá tegyem, ha valami nem tetszik,
emlékezhetsz a Gyurcsány-blog megjelenésére. Akkor sokkal jobban
reagáltátok le a dolgot, pedig egy miniszterelnökről volt szó,
most Para miatt, aki pedig mégsem Gyurcsány, úgy haraptak a fiúk,
mint a pitbull.
Dicséretükre szóljon,
hogy elnézést kértek (miután kiköveteltem!), bár a kijelentésüket nem vonták vissza, és nem
szögezték le azt, amit kértem.
Victótól elvártam volna,
hogy leírja: nem vitatja el a gondolataim eredetiségét, Mutanttól
pedig azt, hogy leírja: a Blogtér és BéDéKá kapcsolata a kölcsönösségen
(kölcsönös előnyökön) alapszik, és nem azon, hogy a Blogtér teljesen
ingyen alám tesz. Ez a beállítás így tisztességtelen
volt. A pólók szememre hányása pedig valóban nagy bunkóság volt,
úgy veszem, hogy ő azért
kért elnézést.
Mindkettejük bocsánatkérését
elfogadtam, ez azt jelenti, hogy nincs harag, de egyáltalán nem jelenti azt,
hogy úgy érezném: lerendezték a problémát, s hogy ezek után a
viszonyom a Blogtérhez olyan lehet, mint eddig.
Az eredendő probléma
sem oldódott meg: Para ma egész nap 6× reklámozással van jelen
a címlapon.
Én természetesen nem
szólhatok bele abba, hogy kit hányszorosan nyomtok,
ellenben szóvá
tehetem, megglosszinthatom, ironizálhatok, élcelődhetek
rajta, posztot írhatok róla, mert nem gondolom, hogy Para vagy
bárki más a Blogtér szent teheneként érinthetetlen és sérthetetlen
lenne.
Ám úgy tűnik, mégis az, mert a Blogtér belső emberei cikkem
után alaposan rám rontottak, és sem
Doransky, sem Te nem úgy nyilatkoztatok, mint akik nem nekik adtatok
volna igazat!
Doransky szerint:
Mutant magánvéleményt
mondott – miközben végig többes számban, a Blogtér nevében
beszél, és ebben a minőségében kért bocsánatot is, miután erre
többedíziglen felszólítottam.
Te pedig:
1)
azt írtad,
hogy ne bántsam Mutantot, mert jó fiú, én meg művész vagyok (holott
ő bántott engem)
2)
csodálkozol, hogy Mutant
bocsánatot kért (azaz szerinted nem kellett volna!!!!)
3) elismered,
hogy túlspiláztátok a médiagépezetet (– de másnap minden
ugyanúgy folytatódik!!!)
Én csak ezek után
döntöttem úgy, hogy nem tudok veletek közösséget vállalni, mert
mind a négyen ebben a kérdésben – blogtéremberekként!! – ellenségesen
viselkedtetek velem. Mindezt megírtam a következő posztban.
Erre jött a te 18. bejegyzésed,
amellyel feltetted az i-re a pontot. Csak azért nem szakítottam
meg azonnal minden kapcsolatot a Blogtérrel, mert ma reggelre
nem lehettem biztos benne, hogy te írtad. Ezért kérdeztem rá,
hogy tudjam, mi az ábra. Mert ha a Blogtér egyik legfőbb vezetője
valóban felajánlja a segítségét az elköltözéshez,
az úriemberek között nagyjából azt jelenti, hogy KI VAGY RÚGVA.
Na most nagyon szép ez
a magánleveled, köszönöm, látom, hogy megértés és jó szándék vezérelt,
elfogadom az elnézés-kérést, és természetesen eleget teszek kérésednek,
hogy nem idézem leveledet. De azt gondolom, ha a konfliktus egésze
és a ti ellenséges magatartásotok a nyilvánosság előtt zajlott,
akkor a nyilvánosság előtt kell lezajlania a dolog elrendezésének
is.
Persze nem várom el senkitől,
hogy hamut hintsen a fejére, de
annyit bizony elvárok, hogy a 18. megjegyzésed és a másik posztba
beírt véleményed (pl. hogy Mutantnak
nem kellett volna elnézést kérnie) ellensúlyozásaként egy a magánleveled tartalmával és súlyával azonos értékű,
vagy ahhoz igen közeli tartalmú bejegyzést közzétegyél, mégpedig bejelentkezett
állapotban, hogy senki se kételkedhessen: ez a Blogtér egyik legfőbb
vezetőjének az állásfoglalása.
Ha ez megtörténik,
akkor szívesen folytatom veled az egyeztetést arról, hogy hogyan
tovább. Ha lesz mit egyeztetni.
Én egyelőre ugyanis -
a történtek után - továbbra is csak azzal a tiszteletteljes ajánlattal
tudok előállni, hogy a Blogtér vezetői által képviselt közösségi,
szellemi munkában a jövőben semmilyen módon nem kívánok részt
venni, legyen kapcsolatunk csupán technikai. A Blogtér ingyenes
és mindenki számára hozzáférhető szolgáltatásait –
ha a pirossal jelzett kérésemnek eleget teszel – szeretném
továbbra igénybe venni, tartani fogom a bloggertársakkal és az
olvasóimmal a kapcsolatot, ahogy eddig, szervezek játékokat, ha
épp ráérek, de a Gépházzal, a Blogtérrel mint olyannal szellemi
kapcsolatot nem kívánok fenntartani. Ezt a döntésemet egyelőre
akkor is fenntartom, ha a pirossal jelzett kérésemnek eleget teszel.
Ám ha úgy döntenél, hogy a nyilvánosság előtt nem teszel a magánleveled
tartalmához hasonló, azzal azonos súlyú nyilatkozatot közzé, akkor
én a
18. kommentedet kirúgásnak tekintem és soha több bejegyzést
nem teszek a Blogtérbe.
Barátsággal:
-bdk"
Ez
volt szombat délután. Erre jött másnap az újabb magánlevél.
Részemről
a soha többé mégsem jött össze. De kis türelem, még
egy-két Omega-búcsúkoncert (írta rólam valaki szellemesen) és
már megyek is.
[Tudom,
ezek a cihelődős-posztok néhányakat irritálnak. Elnézést kérek
tőlük, illetve azt ajánlom, hogy ne olvassák, ha zavarja őket.
Szerencsére ajánlott vagy vezérblogba bizonyosan nem fog kikerülni,
így könnyű félrenézni, amikor a frissek listáján ott van.]