Balla D. Károly

UngParty Manzárd 2006. április 24

Választások 2006

Hát megvolt tegnap a magyarországi parlamenti választások második fordulója. Bejött a papírforma, a Fidesz nem hogy fordítani nem tudott, hanem még az első forduló alapján várhatónál is rosszabbul végzett. Orbánék sem a depresszió-, sem a katasztrófakampánnyal nem tudtak annyi választót maguk mellé állítani, hogy komoly veszélyt jelentsenek az MSZP-re és a koalícióra nézve. Jól betett nekik Mikola meg Semlyén, meg nyilván hozzájárult Orbán gyenge szereplése a Gyurcsánnyal folytatott tévéé-vitában. És hát persze Dávid Ibolya keménysége sem jött jól nekik. De nem emiatt vesztettek (mindez csak a növelte a vesztés mértékét), hanem a hosszú évek óta folytatott megosztó politikájuk, magyarságellenes magatartásuk miatt (igen: a magyarságnak semmivel nem lehet többet ártani, mint a Fidesz-féle magyarozással és nemzetértelmezéssel.)

Jól van ez így, és bár (minden látszat és az engem gyakorta érő vádak ellenére) én nem igazából szimpatizálok a mostani hatalommal, sokkal jobban örülök győzelmüknek, semmint ha a számomra az elmúlt években kifejezetten visszataszítóvá vált Fidesz nyert volna az utóbbi másfél évtized legnagyobb köpenyeg- és szemforgatójával az élén. Aki egyébként az első jelek szerint nem látszik okulni még a második leckéből sem: a választás éjszakáján csupa olyasmit mondott, ami arra utal, hogy nem saját politikájában és magatartásában keresi a kudarc okát. Hát ő tudja. Én remélem, hogy nemcsak politikai, hanem erkölcsi vereséget is szenved. Ehhez persze belső erjedésnek kell indulnia: ha erre alkalmas a Fidesz, akkor van módja a felemelkedésre. Ha nem, akkor szépen tovább halad a lejtőn annak esélye nélkül, hogy valaha is a hatalom közelébe kerüljön. Így is jó; sőt.

A OVB becslése szerint a várható mandátumok száma:
MSZP - 190, SZDSZ - 20, MDF- 11, Fidesz - 164, Független -1

parlamenti patkó - választások- 2006

A legjobb azonban mégiscsak az, hogy vége van ennek az egésznek, és hacsak fel nem piszkálnak nagyon valamivel, akkor a következő években nem kell sem a politikával, sem a politikusokkal foglalkoznom. Az alábbi írásom alighanem és remélhetőleg az utolsó olyan jegyzetem, amelyben a nagy vezérrel foglalkozom.

Orbán nem kiskutya

Amikor szobatisztaságra tanítják a pánikbeteg kiskutyát, akkor a következő primitív (és az állatvédők által aligha helyeselhető) viselkedés-pedagógiai módszert alkalmazzák.

Normális esetben a kiskutya főleg az udvaron van és ott végzi a dolgát. Ám bejár a lakásba is és egyszer odapiszkít a tisztaszobába. Ekkor a gazdi megfogja a gribancát, odaviszi a tett színhelyére, mutatja neki a nem kívánatos eredményt, majd rosszalló, szigorú szavak kíséretében belenyomja a kiskutya orrát a bűnjelbe, aztán kiteszi az oktondi jószágot az udvarra, hogy az odakészített műanyag tálcára piszkítson legközelebb. A nem kívánatos eredménnyel való ilyetén szembesítés okosabb kiskutyáknál már első, kevésbé értelmeseknél második alkalommal feltétlenül eredményre vezet.

Orbán Viktor azonban - a választási eredménnyel való szembesülés utáni nyilatkozataiból ítélve - szemmel láthatóan egyáltalán nem kiskutya.