Bevallom, nem számítottam arra, hogy Válaszlevél
Orbán Viktornak c. jegyzetem, illetve maga a
bele épített válasz ekkora feltűnést kelt. Rengetegen
elolvasták a Blogtéren (lásd),
ahol tegnap este egy időre az enyém lett a "vezérblog",
de ennél is többen klikkeltek rám a NolBlog-ban (lásd),
és nem kevesen itt, a tegnapelőtti (laptopon írt) naplójegyzetemre.
Együttvéve (feltéve, hogy külön olvasótábor érte el a
három oldalt) vasárnap délelőttre bő nyolcezer
letöltést regisztráltam, ami persze csalóka,
mert a hozzászólók például többször is lehívták az oldalt.
De ha nagyon szigorúan csak a felét veszem és négyezer
egyedi olvasót számolok, az is szép szám egy kis cikk esetében. A hozzászólások
száma a hármas összesítésben közelíti a kétszázat.
A
NolBlogon a nagy nézettséget egyébként annak köszönhetem,
hogy az OnLine kiadás szerkesztője egy kis beharangozót
kitett a címlapra a megfelelő linkkel, így a NOL olvasói
nagy számban rákattintottak a figyelmet felkeltő címre.
Most is be vagyok linkelve a Vélemény rovatban. Az admin-felületen
ilyenkor mindig látom, ahogy megugrik a cikkem nézettsége.
Ami
ennél is jobban meglepett, hogy a két leglátogatottabb
magyar internetes portál, az Index és az Origó fórumában
egyaránt külön topikot nyitottak "nekem", és
rövid idő alatt annyi bejegyzés született, hogy elolvasni
sem győztem. Lásd a topikokat: index
| origó.
Mivel a nyitó üzenetek a teljes cikkemet tartalmazzák,
ez újra többezres olvasói tábort jelent. Mindezeknél csak
egy meglepőbb dolog történt: mielőtt a blogjaimban megjelentettem
volna, magát a levelet 3 országos lapnak küldtem el, de
még csak nem is reagált egyik sem. Most utólag, a blog
pörgését tapasztalva már mutattak néhány helyről érdeklődést,
így talán mégis lesz valami "nyomtatott nyoma"
is a dolognak. Lehet, ha elsőre valamelyik lap közli le,
az nem kelt ekkora feltűnést. Mégis inkább kedvemre lett
volna, mert így az egész kicsit lecsúszott a politikai
bulvár szintjére, és ez nem feltétlenül egyezik ízlésemmel
és eredeti szándékommal. Ugyanakkor a "felhajtásnak"
persze örülök, nem is annyira azért, mert hízeleg a hiúságomnak,
hogy a magyar internetes közérdeklődés fókuszába kerültem
24 órára (vö. Warhol ide vágó megállapítását!), hanem
mert bekerült a köztudatba, hogy Magyarország határain
túl sem gondolkodik mindenki egyformán és nem mindenki
vevő a mostani magyar politikai jobboldal propagandájára.
Mellesleg
elképzeltem, hogyan reagálnának egy ugyanilyen levélre
más kárpátaljai értelmiségiek: először is elolvadnának
a gyönyörőségtől, hogy a rajongott O.V. elnök úr személyes
üzenetével megtisztelte őket, majd megejtették volna a
soron következő decemberötödikebrühühű-tipródást, végül
nem mulasztották volna el kárhoztatni a jelen magyar kormányzatot
valamilyen aktuális bűnéért. Mindezt egy újságcikkben
(na, most ötletet adtam...) Sejtésem szerint a Fidesz
épp ilyen nyilvános hűségnyilatkozatokra számított, annyira
csak nem lehetnek toták, hogy csupa szlovák és ukrán állampolgárnak
postáznak szavazásra felhívó levelet. Vagy mégis?
A
rengeteg hozzászólásból semmilyen igazi következtetést
nem tudok levonni. Sokan, mint más ügyekben is, zsigerből
reagáltak, anyáztak (esetemben inkább apáztak), már konkrét
fenyegetést is kaptam egy beregszászi földitől, aki kilátásba
helyezte orrbaveretésemet. Voltak, akik naivitásukról
tettek tanúbizonyságot, úgy tűnt, egyszerűen nem értették
meg a dolog lényegét. Akadtak, akik logikusan érveltek
pro és kontra, bár azt hiszem - és megint csak nem rólam
van szó - a menthetetlent elég nehéz volt mentenie azoknak,
akik engem támadtak és ellenemben védték Viktort, az Ügyet
és a Magyarságot. Legtöbbször el is terelték a témát a
jegyzetem tárgyát képező konkrétumról.
Az
engem mocskóló, lesajnáló, összeszidó, fenyegető, kiközösítő,
lebérencező hozzászólások egy éles helyzetben és egy ennyire
konkrét politikai színezetet viselő ügyben - sajnos -
teljesen természetesek. A hithű elkötelezettség gyakran
párosul primitivizmussal, arroganciával - és akkor jön
az odamondogatás. Sajnos nem mindig tudtam komolyan venni
az írásom iránt elragadtatott, engem dicsérő, olykor ömlengő
észrevételeket sem. Ezek mögött is gyakran éreztem az
ellenkező pártérdeket, elkötelezettséget. Hogy "jól
beszóltam a Fidesznek", abból sokan tévesen azt gondolják,
hogy ettől már "az ő kutyájuk kölyke" vagyok.
Hiába utaltam rá a levelem legvégén, hogy ha hasonló ostobaságot
követ el, akkor a másik oldallal sem lennék kíméletesebb.
Hogy most egyesek engem egyértelműen "besorolnak",
az valamelyest zavar, de kibírom.
Ha
belegondolok, végül is nem történt más, minthogy a fiúk
feladtak egy nagyon magas labdát, én pedig lecsaptam.
Máskor tessék jobban szerválni.
