Megjelent
kritikák
|
Pár kapcsolat Berniczky Éva: A tojásárus hosszúnapja. Magvető, 2004 Megcsalt férj és felesége, idős hölgy és fiatalabb barátnője, anya és gyereke, a szelíd és az agresszív gyerek vagy épp a nászutasok adják a szövegek jellemzően frusztrált, befelé forduló, amúgy átlagemberként élő hőseit, akik egy Bodor Ádám-i, nyomasztó, elnyomó játszmáktól terhelt, de abszurd helyzetekben sem szűkölködő világban mozognak. Ez a világ több szegmensében is hasonlít a szerző otthonára, Kárpátaljára, de alighanem egy tágabb, poszt-szovjet Kelet-Európa is adhatná a történetek díszletét. Élet a pusztulás közegében, hatalmi harcok az emberek közti kapcsolatokban, a beszélgetések, sőt az egymásra figyelés elemi hiánya, idegenség és otthontalanság, nem kevés szeretetvágy - talán ezekkel a fogalmakkal parcellázható föl Berniczky Éva új könyve, az a könyv, mely gazdag élményanyaga ellenére sem próbálja érdeklődési körét ennél szélesebbre tárni. A tizenöt, közel azonos terjedelmű (10-12 oldalas) novella egy-egy emberi kapcsolat, illetve egy-egy apró, hétköznapi, mégis megoldhatatlannak bizonyuló konfliktus köré szerveződik. Megcsalt férj és felesége, idős hölgy és fiatalabb barátnője, anya és gyereke, a szelíd és az agresszív gyerek vagy épp a nászutasok adják a szövegek jellemzően frusztrált, befelé forduló, amúgy átlagemberként élő hőseit, akik egy Bodor Ádám-i, nyomasztó, elnyomó játszmáktól terhelt, de abszurd helyzetekben sem szűkölködő világban mozognak. Ez a világ több szegmensében is hasonlít a szerző otthonára, Kárpátaljára, de alighanem egy tágabb, poszt-szovjet Kelet-Európa is adhatná a történetek díszletét. Jó példa erre a Talánszása című novella, mely egy mindennapos biciklitolvajlás következményeinek története (ahogy a szövegben is kimondódik: "unalmasak ezek a biciklis sztorik" (43.), mely azonban nem annyira a történettel, mint a kopott és otthontalan lakótelep érzékletesen, finom jelzőhasználattal megjelenített kulisszáival hat, ami szinte kiűzi az olvasót a szövegből, ahogy egy elhanyagolt, graffitivel telefirkált, kitört ablakaival hidegülő lakótelep taszítja magától az ott lakókat és a látogatókat. És ne Békásmegyerre vagy valamelyik szocialista városunk fílingjére gondoljunk, hanem sokkal rosszabbra. Hisz itt nem csak a eldobált szemét meg az azbeszt a mérgező, hanem a lakók közti viszonyok is mérgezettek. Kulcskérdés ugyanakkor, hogy szinte minden apró történetben jelen van a hatalom, rendőrök, igazgatók vagy ostoba főnökök formájában, ami egyrészt az ő felesleges túlsúlyukat jelzi, másrészt a szereplők közti kommunikáció csődjét, mely a személyes problémák megoldásában is a hatalom bármily érzéketlen közreműködését igényli. A Körzeti szerelmek műsorában például Pricsinyi, a falu híressége, aki egyedüliként már a tévében is szerepelt, Melles Angéla (szinte látom magam előtt!) szerelméről álmodozik, miközben a nőt Pricsinyi dadogó barátja, Makuk Ignác viszi rendszeresen táncba a fűtetlen kultúrház ócska asztalán. Pricsinyi azonban nem meri önmagának sem bevallani a szeme előtt történteket, mert a csak szimplám Emerenciának nevezett főnöke, egy "darabos nő" tartja érzelmi és egzisztenciális kalodában A novellák azonban a valóságérzékenységük mellett előszeretettel élnek az álmok leírásának jelentésbővítő eszközével is, sőt a sokszor hosszan hömpölygő mondatok is az álmokra jellemző asszociációk mentén épülnek föl, ami élénkké tudja tenni a lineáris történetmesélés sémáit. Berniczky eleven, eredeti képeket használ, és friss a nyelve, melyben a kárpátaljai magyarság orosszal kevert tájszavai, sőt orosz szavai is jelentős szerepet kapnak. A könyv végén kis szótár magyarázza ezeket az idegen szavakat, de a szótár ottléte nem csak a kulturális és nyelvi különbségek áthidalását szolgálja, hanem éppenséggel felhívja e különbségekre a figyelmet, melynek felismerése az egyik elsődleges olvasói élmény lehet. Egyszerre lehet jelen lenni e szövegekben, együtt szorongani a penészes lekvárjukat ízlelgető figurákkal, és kívülről szemlélni, alapproblémáit átlátni a szövegbeli szituációkat. Berniczky ugyanakkor jól érzi írói világának határait, nem akar többet írni, mint amit tud, de amit tud, azt egyenletes színvonalon, kiszámítható pontossággal nyújtja. Jól és érdekesen kérdez, gördülékeny, körültekintő mondatokkal válaszol, és ahol lehet, ironikus helyzetképeivel humort is csempész a szövegekbe. A tojásárus hosszúnapja két mesegyűjtemény és két novelláskötet után Berniczky Éva ötödik, egyben első magyarországi kötete, mely kiváló olvasmány lehet akár vasárnap délutánokon is. Hozzá 2001-es Hajós-Bajai Chardonnay-t ajánlok a Sümegi és fia pincészetből. Tojásárusok is fogyaszthatják.
Bedecs László |