Balla D. Károly: Istenhez hanyatló árnyékszéken

Bagu László Az argentin típusú családok lemészárlása c. verseskötetéről

Ne várjon könnyed szórakozást, aki Bagu László legújabb kötetét kezébe véve arra szánja magát, hogy egyvégtében el is olvassa. Előfordulhat, hogy első alkalommal nem is sikerül átesnie ezen a kalandon, mert az ötödik-hatodik vers után hirtelen elege lesz a sok "szörnyűségből" és egy időre félreteszi a könyvet; amikor pedig újra felveszi, csodálkozva tapasztalja, percek alatt milyen súlyossá vált a kezében ez az alig néhány tucatnyi költeményt tartalmazó összeállítás…

Eleve nem túl sok jót ígér a cím: "az argentin típusú családok lemészárlása" nyilván kevesekben kelti azt az illúziót, hogy majd tillárom-de-szép zengzeteket talál Bán Miklós egészen kitűnő borítógrafikája alatt, ám abban talán egy ideig reménykedhetnek Bagu költészetének az ismerői, hogy a keménység és kegyetlenség mellett akad majd a szövegekben sok játékosság, könnyű blődli, szófacsaró nyelvi humor, és ez részben feloldja a sok morbiditást. Merthogy itt alapvetően a halálról volt/van/lesz szó, afelől aligha lehetnek kétségeink.

Bagu első kötetének (Halálcsináló, Bp., 1998) valóban központi motívuma volt a halál, egyben a versek jelentős részének alanya és tárgya, tartalma és témája. A halál szinte "megcsinálta" a verseket: szervező, gócosító fogalommá vált, amely - mint fekete lyuk a kozmosz anyagát - magához vonzotta és beszippantotta a más fogalmi pályákról induló költői objektumokat, így vált a hiány, a totális Nincs metaforájává, egyben a kiúttalanság, reménytelenség megjelenítőjévé. Ebből a rövidre zárt, önnön abszurditásába zuhanó világból nem látszott semmilyen menekvés: a hiány, a nemlét, a nincs abszolútumként való értelmezése, úgy tűnt, lehetetlenné fog tenni bármiféle folytatást, alkotói továbblépést, és Bagu a halál misztériumának a megteremtésével egyszer s mindenkorra lemond az élet gazdagságának az ábrázolásáról. Az olvasóra nehezedő nyomasztó terhet csak az a halvány remény könnyíthette, hogy mindezt költőnk talán "nem gondolja egészen komolyan", erre utaltak a komor hangütést feloldó, olykor inkább fekete humorrá sekélyesítő poénok és az egészséges irónia, amely révén költő és olvasója távolságot tarthatott a megjelenített borzalmaktól.

>> a folytatáshoz görgesd a belső keretet

vagy nyisd meg ezt az oldalt: http://bdk.balladium.hu/karpataljai-magyar-irodalom/istenhez-hanyatlo-arnyekszeken/

Balla D.K. Istenhez hanyatló árnyékszék. Bagu László: Argentin típusú családok lemészárlása

...nehéz elképzelni, hogy Bagu az egzotikus afrikai növény- és állatvilág megörökítésére és az ottani emberek szociális helyzetének a bemutatására tette volna fel a költészetét. Könnyű belátni, hogy a [kaktusz és marabu] ciklus darabjai nem a lemúrokról, nem Madagaszkár levegőjéről, nem a majmok pusztulásáról, nem az eldobott banánról, nem a marokkói iskoláról, nem a maszáj ételekről és nem Lesothoról szólnak; dehogy-dehogy!