 Egyszer
csak váratlanul feláll, és kíváncsian szembefordul a betegekkel, a
hatalmas daganat himbálózik a hasán. Bal szemét nem olyan régen szúrhatták
ki az utcabeli kölykök. A másikkal pontosan úgy néz, ahogyan Dosztojevszkij
megírta. >>elolvasom |
 Alázatosan
húzta be a nyakát, elvackolódott a lányban,
a számára kijelölt maradék helyen. Már nem válogatott, teljesen mindegy
volt, kire esett a sor ezen a napon. Az öregasszonyokon nagylelkűen
soha nem állt bosszút az anyjáért, csak azokon, akik természetben
fizettek >>elolvasom |
 ...váratlanul
felpattantak az asztaltól, és pontosan a nagyterem közepén kihányták
az aznapi cseresznyelevest. Emlékszem, hiába terelgetett féltékenyen
bennünket a helyünkre a rózsaszínű tócsa közeléből a takarítóasszony
és Piroska mama. Mindannyian ott tolongtunk, bámultuk a szégyellnivalót,
hogy kellőképpen >>elolvasom |
 (Alla)
súlyosan cseppent, nem is cseppent, inkább körbefolyva rajzolta
újra a kenyérhéjat, az elmúlt év fájdalmas késő őszét, amelybe nem
lett volna szabad beléharapnom, mert megperzselt barnássárga íze,
mintha millió parányi darázscsípés húzta volna össze a nyelvem,
a sok >>tovább |
|
 érzelmesebb
blues következik, Evelin meg sem várja, hogy a koccintás után letegye
a poharát, átkarolja, és már ringatja is a ritmusra. Most kellene
Icának rajtaütnie, kezében a pia, arca egy harminc évvel fiatalabb
csajocska nyakában, látja, bíró úr, ugye igazam volt.t.
>>elolvasom
|
 „Mondja,
galambocskám, maga a gyámügyi hivatalban szokta megkérdezni, hogyan
kell gyereket csinálni?” A galambocska erre lángvörös lett, látszott,
mindjárt el is pityeredik. No, lehet, hogy túllőtt a célon, gondolta,
még csak az kell, híre terjedjen, miket mond ő itt holmi betévedő
hajadonoknak. Ültében hátranyúlt a mögötte álló polchoz, leemelt
egyet a tucat számra sorakozó egyforma brosúrák közül és engesztelő
hangon újra megszólalt. „Jöjjön csak ide, adok egy könyvet, ebből
bőségesen meríthet ismereteket; mondhatni magának írták, galambocskám.”
A szólított odalépett, kezébe vette a füzetnél alig vastagabb kiadványt,
és kétszer is nekifutott a címének. Másodszorra már >>elolvasom
|
 Anyám
kisajátította a gyermekkoromat, az övé lett akkor, amikor töviről
hegyire elmesélte nekem, mondja a hősöm minden düh nélkül a novellámban
az ablaküvegnek. Hosszan nézi a tanári vendégszoba ablakából az
Északi-tenger hűvös öblét, tekintetét fúrja a vizet gyapjasan megülő
ködbe, elképzeli, miként úsznak
>>elolvasom |
újabb írások: bdk.blog.hu |
